Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Bardócz Árpád

mének idején, mindentől és mindenkitől függetlenül, az egészséges nemzeti fejlődés irányában törekszik vezetni a lapját, úgy, ahogy azt Te a Sorsunkkal teszed. Mindig csodáltam és csodálom kivételes szerkesztői érzékedet és képességedet, amellyel lapodat az irodalmi világban kétségtelenül tekin • téllyé emelted.

Három cikkemnek lemaradását tehát legfeljebb abból a szempontból sajnálom, hogy nem tudtam velük a lapod szükségletét eltalálni. Viszont nagyon is megnyugtató tudnom azt, hogy amit leadsz, az a magasabb szempontokból végzett ellenőrzés követelményeit is kielégíti. Egyébként a Kiss Jenőről szóló tanulmányt Kenyeresnek már átadtam, s az a Diárium- ban jönni is fog, de megjelenésének ideje bizonytalan. A Kovács Lászlóról szóló cikk elvesztette időszerűségét, de talán még valamikor rákerülhet a sor, valamelyik erdélyi lapban. Váth János értékelését valóban jobb volna az Általad jelzett működési körre szorítani, de bevallom, a cikk átdolgozása céljából irodalmi munkásságával újból foglalkozni képtelen vagyok. Most már csak az a kérésem, hogy ha túlságosan nem terhellek meg vele, légy szives a Kovács és Váth cikkeket alkalmilag visszaküldeni, mert belőlük csak egy példány van a kezemben s ezt az utolsó példányt nem akarom kiadni a kezemből, ha a cikkek elhelyezésére valahol hirtelen mégis alkalom kínálkoznék.

Nagyon örülök és hálás vagyok Neked, hogy könyvismertetéssel tovább is foglalkoztatni kívánsz. Még is kérdezed, hogy mely könyvek azok, amelyekről szívesen Írnék. Első helyre legújabb könyvedet, a „Magyar Dunán- tül”-t teszem, nem mintha hivatottnak érezném magam újszerű összefoglaló szellemi munkád bírálatára, mint inkább azért, hogy alkalmam legyen rámutatni széles áttekintő képességedre, nagy kulturáltságodra s kifejező erőd frisseségére. De könyvedről már csaknem mindenütt olvastam kritikát és ismertetést, talán még a Diárium nem emlékezett meg róla; azonban itt ismertetésre ajánlkozni nem merek, mert lehet, hogy Kenyeres a kritikai példányt valakinek már kiadta. Mindazonáltal, ha van fölösleges kritikai példányod, ajándékozzál meg vele, hátha nem kések le, ha a Diárium,nak irok.

Egyebekben teljesen Rád bízom, hogy kit és mit válasszál ki számomra. Eddig minden könyvvel szívesen foglalkoztam, amelyeket küldtél: Szabó Árpád: „Perikies korá”-val éppúgy, mint Tamási Áron vagy Voinovich Géza novelláival. A legnagyobb odaadással mégis Tóth Árpád versfordításaival foglalkoztam, talán azért, mert az „első” könyv volt, amellyel a Sor- sunk-ban jelentkeztem, vagy azért, mert mégis csak az ő nemzedéke áll hozzám legközelebb. Általánosságban azt Írhatom, hogy a mai hazai és külföldi regényirodalom igen érdekelt, de érdekelnek az újabb görög-latin klasszikus fordítások és a külföldi lira is.

Mi itt maradunk, mig a Műegyetem meg nem nyílik, mert akkor fiunk miatt haza kell mennünk Pestre. Elutazásomat annak idején jelezni fogom. Addig minden küldeményt ide kérek Balatonalmádira . . . [Stb.J

Levelezésünk ekkor megszakadt, a háború közeledett, a „Sorsunk” végét járta, két hónap múlva, Szálasi „hatalomátvételekor” megszüntettük kiadását. Utoljára négy évvel később jelentkezett, de akkor már nem volt mód felújítani a régi kapcsolatot.

74