Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Bardócz Árpád

Az én kedves L[ovász] Pali barátom már régóta nem adott életjelt magáról. (Igaz, hogy én sem.) Öt külön melegen üdvözlöm. Itt sűrűn jövök össze Váth Jánossal. Kellőképen nem méltányolt, komoly értéknek tartom. Sok olyan magyar kérdéshez nyúlt hozzá még a háború előtt, amelyeknek jelentősége csak most vált nyilvánvalóvá — Szeretnék egyszer róla is imi valamit. . . [Üdvözlet, aláírás.]

Kedves Barátom! Itt küldöm frissiben Hetey Zoltán könyvének bírálatát. Minthogy nem irói méltatásról, hanem bizonyos értelemben politikumról van benne szó, fokozott mértékben vagyok kiváncsi, hogy ítélkezel majd róla. Örülnék, ha legalább megközelítettem volna benne a Te álláspontodat. Kérlek, válaszolj küldeményemre legalább annyit, hogy kéziratom megfelel-e. Türelmetlenül kiváncsi vagyok rá. A többi kézirat sorjában szintén jönni fog.

Balatonalmádi, 1943 junius 29.

Hetey Zoltán Adynak négy esztendeig osztálytársa és játszópajtása volt Nagykárolyban, könyve („Ady Bandi — Ady Endre”) visszaemlékezés, a politikum benne azt, hogy a zsidóság nálunk hatalomra törése közben szolgálatába kénymásodik része alapjában véve vádirat a zsidóság ellen. Bizonyítani kívánja benne azt, hogy a zsidóság nálunk hatalomra törése közben szolgálatába kényszerítette a legnagyobb magyar zsenit, akivel a sors a nemzetet a század elején megajándékozta.” Bardócz a vádat nyugodt tárgyilagossággal, de határozottan visszautasítja (1943-ban!); lényeges megállapítása: „Ady értékét és jelentőségét korának „hivatalos” körei nem ismerték fel, sőt egyenesen félreismerték, természetes volt tehát, hogy az üldözött költő oda menekült, ahol elismerést és támogatást talált.” Cikkét ezekkel a sorokkal zárja: „Ma, a leszűrhető tanulságok után, inkább hibáink és mulasztásaink ébrentartására van szükség, mint elkésett és hiábavaló vádaskodásra. Hasznosabb dolog feladatainkra figyelmeztetni, mint megmásíthatatlan eseményeket nehezményezni”.

Ezután irt levelei a fentiekhez hasonlóan cikk-ügyekkel, ismertetendő könyvekkel foglalkoznak; ezeket átugrom, annál inkább, mert beküldött írásai közül néhányat nem tudtam közölni. De a következő év nyarán Almádiból írt levelét ide iktatom.

Balatonalmádi, 1944 aug. 17. — Kedves Nándor Barátom! Leveled vétele után az volt az első gondolatom, hogy levélírás helyett vonatra ülök és fölkereslek Sümegen, úgyis oly régóta szeretnék már Veled személyesen találkozni. Ezt a gondolatot, sajnos, hamarosan el kellett vetnem, mert a jelenlegi vonatforgalom mellett a kirándulást Sümegre innét egy nap alatt megtenni nem lehet. Így hát továbbra is a jó szerencsére kell bíznom, hogy személyesen megismerhesselek, Téged, aki két évi kapcsolatunk alatt oly igen közel kerültél a szivemhez.

A cikkek elmaradt közléséért kár volt egy pillanatig is gondot okoznod Magadnak, ügy emlékszem, kapcsolatunk kezdetén egyik levelemben hangsúlyoztam, hogy a szerkesztői szempontok érvényesítését a kéziratok kiválogatásánál mindenkor a legtermészetesebb dolognak tartom s én a magam részéről éppen ezért e tekintetben érzékenykedő nem is vagyok. Tökéletesen bele tudom magamat képzelni egy szerkesztő nehéz helyzetébe, aki a legkülönbözőbb szellemi áramlatok közt, a legellentétesebb koreszmék küzdel73