Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 1. szám - Kulcsár János: Fehérlófia (vers)
Kulcsár János: FEHÉRLÓFIA Hét évig szoptatott anyám, (ettől van kancatej-szagom) de jegenyémen rajt fehérük ma is a kéreg .. . Fintorogva járom körül, s mint döglött macskát, közérzetem lóbálom madzagon a pofádba, te egyensúlyra-száradt s belényugvásba áztatott világ. Vonítsatok már, kakofóniák, hogy nektek nincs értelmetek, hisz nektek sincs értelmetek! Megszoktam: a posványbái minden nyálkás időjós rám brekeg, s az istennyila mégsem vág belém. Táltos-fogam van? Igazságom? Bármi; ha másé volna, nem irigyleném! Hét évig szoptatott anyám, ötször hetet töltök már lassan — lesántült vágy! — ínség-tanyán, rühes kudarccal összebújva. Jegenye-sors, jegenye-gőg suhog csillagverő magasban, — Küldj hát, anyám: próbáljam újra! G. SZIGETI MAGDA: PÉCSI BALETT 13
