Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 2. szám - Viktor Bezrugyko: Fenomén (elbeszélés: Ford. Csalló Jenő)

fedezéssel teszi zsebre a pénzt, mintha mi sem történt volna. Az ő lelkiismerete, kérem, akár a gyermeki szemből hulló könnycsepp, olyan tiszta. Nem kérte ő senkitől azt a pénzt, nem nyújtogatta a markát borravalóért, s különben is —> megszolgált érte tisztességgel.

A Fenomén késő este tért vissza a házmester dohányfüsttől és hagymaszagtól átfülledt, kis szobájába. Árad róla a Piros rózsa, a Hársak között, az Orgona meg a Gyöngyvirág parfüm sűrű illata. A két cimbora finom Moszkovszkaja vodkát iszik, s Panász újabb távlatokat tár föl Tyerentyij életének horizontján.

— Ládd-e, fiatalember vagy te még, aztán biztos, jó keresettel rendelkezel.' Épp ideje, hogy tovább gondolj a holnapnál. Azt mondom neked, hagyd azt a te Odárkádat ahol van, oszt én majd itt megnősítlek. Légy nyugodt — olyan lakásba jutsz, amilyent még álmodban se láttál.

Tyerentyij sokáig ingadozott, el-elspekulálgatott a dolgon. A hétfői meg a pénteki napokon, mikor az Üj Életben gyér volt a forgalom, újra átolvasgatta a leveleket, amelyekben Odárka hazahívja. Tűnődött magában: „Vissza a kolhozba most már sehogy se mehetek — fodrászat nincs a faluban. Vagy hogy Odárka jönne föl a városba? Azt se lehet. Mert ugyan mit tudna itt csinálni egyáltalán? Nincs más megoldás: el köll válni. Esztendeje úgyis már, hogy külön vagyunk, hát kibírjuk egymás nélkül továbbra is.”

Az Új Élet főnökétől elkéredzkedett pár napra Tyerentyij s, gondolván: meglepi egy kicsit a falubelieket meg Odárkát, taxival indult el haza. Mikor a gépkocsi megállt a Pirog-ház kapujánál, Tyerentyij a sofőrrel szándékosan húzta-késleltette az elszámolást. Messziről meglátván egy-egy falubelit, meg- emelintette nagykarimás filckalapját s, kebelében bizonyos magasabbrendűség- gel, hajlongott, köszöntgetett jobbra-balra. A kiskaput csak akkor nyitotta meg, mikor a kocsi eltűnt az utcaszögleten.

No most rögtön bemegy Tyerentyij a házba, üdvözli a feleségét, aztán sorjába tudtára adja mind a történteket, meg aminek még el kell majd következnie. Persze az asszony elkezdi erre a keservest, könyörögni fog és minden, ő azonban most már nem fog meghátrálni. Jöjjön a válás és punktum! Nincs értelme a tárgyalgatásnak. Vége, nincs tovább!

Az Üj Élet fenomén ja — nincs miért siessen be a házba -— megsimogatja a szakállát, alulról fölfelé megemelintvén a dús fürtöket, megszagolja. Miután elégedetten konstatálta, hogy a hatalmas férfiúi ékességből a Hársak között parfüm illata lengedez, megkocogtatta az ajtót. Bentről érces férfihang válaszolt :

— Jöjjön be!

Tyerentyij kissé zavartan lépte át a küszöböt. Az asztalnál kopasz, szemüveges ember ült s valamit írt.

— Odárka Pavlovnát keresi, ugye? — kérdi a szemüveges. — Üljön csak le, rögtön jön vissza. A tehenészetbe ment ki.

Görbe szemmel méregette végig Tyerentyij az ismeretlen kopasz férfit, s belé nyilallott a gondolat: „Szóval hát így vagyunk?! A törvényes férj alig kihúzza a lábát hazulról, s az asztalnál máris az új házigazda ül. Micsoda rongy élet az ilyen!”

Tyerentyijt azonban nemcsak az ismeretlen ember ottléte lepte meg: az egész ház valahogy más lett. Az ablakokon csipkefüggöny, a szoba sarkában egy kis asztalkán meg —- akárhogy is nézi, az bizony rádiókészülék. A támlás pad, ami ott húzódott a fal hosszában, eltűnt valahova. Hajdan még Tyerentyij boldogult apja barkácsolta. Pedig igazán jó pad volt. Hársfából készült minden darabja. A helyébe díványt tettek.

37