Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 2. szám - Várnai Zseni: Kassák Lajos ravatala mellett (vers)
Várnai Zseni: KASSÁK LAJOS RAVATALA MELLETT A test megtöretik és megszűnik létezése. Csak váz marad, az öntudatnak vége! De hova tűnt az érzés, gondolat, minden, ami belőle fogant, amit e test alkotott, amíg élt? Hol keressem a teremtő szenvedélyt: a lényeget, mi ő volt Egymaga?! Agyának többé nincs gondolata? Ő az és mégsemJ Eltűnt valami, pontosan az a rejtelem, ami azzá teszi az embert, ami lett! Most hol keresse Őt a képzelet. Mért volt, míg élt, ő más, mint annyi más egyéniség s honnan az alkotás tüzes ostora, gyötrő szelleme, s most hova lett, mi történt most vele?! Hová tűnt el, hova, merre szökött, talán más porhüvelybe költözött?! Vagy megszűnt ő is, mikor a szív megállt, jaj, oly nehéz megérteni a halált annak, ki él még, mért is bolygatom?! Ő némán fekszik itt a ravatalon, de él a Szó, a leírt gondolat.. . Ez az, ami belőlünk megmarad. 1967. július 28. 21
