Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 2. szám - Pünkösti Árpád: Vak varjúcska (rádiómonológ)
PÜNKÖSTI ÁRPÁD VAK VARJÜCSKA Rádiómonológ Történik, mikor a lövészárkok körbeérték a Földet. (A szereplő a közeli mikrofonba beszél, gondolatait egy másik, távolabbi közvetíti.) (Távoli mikrofon.) Kilencvenhat. . . kilencvenhét.. . kilencvennyolc . .. száz. Most semmi, tegnap még használt. Felemeled a cipőben a lábad nagyujját, elhúzod balra, jobbra hozzázárod a többihez és lenyomod. Aztán a bal lábon: fel, szét, össze, le. Colos esküszik rá, hogy száz után meleg lesz a lábad. Legjobb lenne megdörzsölni, de félek levetni a cipőt. Cipőt? Csak hallanák a többiek! Igazuk van, hisz egyszerű a lecke: a cipő az bakancs, a kabát az köpeny, az ember az katona, egy a millióból és semmi több! (Gyomorkorgás.) A gyomrom bezzeg tudja a leckét, ő csak korog. Még egy ilyen nyolc ütemű lábujj-torna sem tudja elvonni a figyelmét. (Közeli mikrofon.) Colos!? Hallod? Vajon kapunk ma valamit? Hallod mit kérdezek? (Rövid csend, tompa léptek.) Alszik. (Távoli mikrofon.) Az ember ilyenkor csodálkozna, hogyan lehet havon aludni. A katona nem csodálkozik, nem kérdez, alszik. Mert a katona is éppen úgy alszik, mint egy ember. Ilyenkor nem is tudja, hogy katona. Itt lehet aludni, három hét alatt két lövés esett, akkor is egy kutya volt az áldozat. Reggelre eltűnt a teteme. (Közeli mikrofon.) Te, Colos! Hallottad, azt mondták nagyon sovány volt az a kutya. Elhitted nekik? (Rövid csend!) Még mindig alszol? (Távoli mikrofon.) Ennél jobb csak egy dolog van, teljesen elaludni. Ha lelövik az embert, az rossz, meg csúnya is . . . Érezni, hogy elszáll a spiritusz . . . mérleget csinálni, mit volt érdemes, mit nem . . . üzenni haza . . . Ah! Nekem már nyolc üzenetem, nyolc fényképem van. Az enyémmel együtt kilenc. Ez a kilencedik lenne a legegyszerűbb, csak ki merné átadni? (Közeli mikrofon.) „Anyám! Főzzön egy nagy tál derelyét az emlékemre és adja azoknak, akik nagyon éhesek!” (Távolról varjúkárogás hallik, a mikrofon ismét távolira vált.) Na nézd, varjak! Mennyi! Lőni kellene közülük! De mit szól a tiszt? Eltévedt a golyó, nem én voltam, és különben is le van ejtve! (Közeledik a károgás, csattan a puskazávár.) Jó sokan vannak, csak miért kanyarodnak arra? Gyorsan, mert elmennek! (Lövés hangja közelről, majd távolról több is, egész szólam.) Leesett, leesett!! Azok is lőnek ott szemközt? (Ismét közeli és távoli lövések. Elhalkul a károgás.) Vagy tíz varjú lehet! (Pillanatnyi szünet.) Nem, csak hat. Csak? Hat varjú! — akkorák, mint egy kisebb csirke! (Közeli mikrofon.) ,,A varjúleves a legkitűnőbb eledel a világon.” (Távoli mikrofon.) Marhaság. Ha az ember csirkét ehet, minek akkor varjú? De ki ehet csirkét? Csak a civilek, de nem mindegy? Éljenek a varjak! 22
