Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 2. szám - Várnai Zseni: Az Októberi Forradalom lángja (vers)
Fámái Zseni: AZ OKTÓBERI FORRADALOM LÁNGJA Ezerkilencszáz-tizenhétben történt! Már három éve véreztek a népek ... Háború volt! Dögvész és drágaság volt, olcsó csupán csak Egy: Az emberélet! Es akkor az orosz muzsikok földjén megszületett az új, emberi Törvény! Villámban, viharban szólt a néphez, ki legközelebb állt a nép szívéhez: LENIN! Es az ő lángoló szavára győzni indult a világ proletárja! Ó, mily kevesen élünk már azóta, kik ott voltunk a kezdet kezdeténél, lángoltam érte, verset írtam róla — „Elet... Szabadság !” — írtam lámpafénynél, mert akkor még csak petróleumlámpa pislákolt sárgán kültelki szobánkba’ s ma már a föld is szűk határ nekünk, a végtelent kutatja szellemünk, s holnap talán? ki ifjú, még megéri... az ember tán’ az embert is megérti. Fiúk, lányok! szép bátor ifjúságunk, kik már az új kor tenyerében éltek, tanulni és megérteni időnket, jó, ha sorsdöntő napokra visszanéztek! Az októberi forradalom lángja lelkesítse új meg új alkotásra az ifjú rajt, mely szüntelenül árad, hogy épüljön e csodálatos Század, mely megszüli és megvédi a BÉKÉT... Világ népének drága szemefényét! 20
