Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 2. szám - Csányi László: Emlék és képzelet (regényrészlet)

szélesül, de a barlang zárva van, így lemondunk róla. P. megáll egy feltűnően ronda ház előtt, melyről lerí az egykori tulajdonos szecessziós hivalkodása.

— Képzeld el, hogy itt maradsz, ebben a városban. Mondjuk, ügyvéd leszel. Itt, a kapu mellett a tábla, neveddel. így: dr. Csányi László ügyvéd.

— Akkor már hangzatosabb címet választanék. Ezt: köz- és váltóügyvéd.

Nevetünk, P. gondosan nézi a házat s egy lefüggönyözött ablakra mutat:

— Nyilván ez lenne az irodád. Máshol nem is tudnám elképzelni.

Amig O.-val ott állnak a ház előtt, bemegyek; a kapualj nyirkos, valahonnan szél kerekedik, kavarja a szemetet. Megpróbálom beleképzelni magam ebbe a lehetetlen helyzetbe. „Talán így vihettem volna valamire” — gondolom közömbösen s magamra erőltetem egy valódi köz- és váltóügyvéd maszkját. Amikor kilépek a kapu alól, mindketten elém állnak. P. hangja alázatos, időnként elcsuklik:

— Instállom, lenne egy valódi köz- és váltóügyem. Teccik tudni, nagyságos köz- és váltóügyvéd úr, azzal kezdődött, hogy a nagyapám unokaöccse, aki a Mari néni onokáját vette el, sorhajó-alhadnagy volt az Antillákon . . .

Egy mozdulattal elhessegetem a szószátyár kérelmezőt:

— Délután négy és öt között. Nem látja, fiam, hogy ebédelni megyek!

P. elkullog, s ekkor O. perdül elém:

— Tisztelt köz- és váltóügyvéd úr, fontos ügyben szeretném zavarni. A férjem ugyanis itt él Révfülöpön, de nem dolgozik az istenadta, s tessék elhinni, betevő falatunk is alig van. Pedig elmehetett volna ügyvédnek, még köz- és váltóügyvédnek is, de csak ül otthon, s azzal bolondít, hogy valami könyvet ír. Lenne ám esze, nem mondom, de. . .

Elegáns mozdulatot teszek, a kérelmező elnémul; tökéletesen tudja alkalmi szerepét.

Bolondul nevetünk, aztán ennek is vége. Visszafelé, az óvatosan ereszkedő alkonyatban vigasztalóan rajzolódnak ki az ég szürkeségéből a szeszélyes hegyek.

HEITLER LÁSZLÓ : FALUSI ' BAROKK

19 •