Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 1. szám - SZEMLE - Bertalan Ernő: Bor Ambrus: Üvegszekrény
seit — különösen ez utóbbit — Josef Hindels és Wilfried Daim vizsgálják cikkeikben, Egon Riegler pedig a katolicizmus áramlatairól értekezik. Az amerikaiak vietnami bombázásairól Ladíslav Mnacko riportját, a szovjet genetika helyzetéről pedig Agnes Juneman moszkvai jelentését közli a folyóirat. Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas az orvostudomány és a biológiai forradaBor Ambrus: Üvegszekrény Nem kétséges, Bor Ambrust a háború tette íróvá. Első novellás kötetében, az 1961- ben megjelent „A nagykorúság órája” című könyvének elbeszéléseiben is a második világháború élményanyagát dolgozza fel. Ekkor már 40 éves, még vállalati tisztviselő, bár novelláival már az ötvenes évek óta találkozhatunk az irodalmi folyóiratokban. De ezek az írások is nagyrészt a háborús élmény szülöttei. Nem is csoda. Bor Ambrus 1944 őszén ismerkedik meg a honvédség belső életével, annak minden furcsaságával, egy Németországba kihurcolt híradó- század értelmetlen kiképzési vándor-időszakában. A háború utáni fogság idején ő is végigjárta a középosztálybeli értelmiség idegen földön való vergődését, és végeredményben ezt a kálváriás utat tükrözi az 1962-ben megjelent „Világfutók” című regénye. Ennek hőse, Ormos Endre is a háború számkivetettje, és hazakerülésének történetét minduntalan átszövi a háborús élmény egy- egy jól megrajzolt pillanata. Új kötetének, az „'Üvegszekrény”-nek. novelláiban is szinte végigkísérhető a háborús élmények láncolata. Az „Autók jönnek észak felől” című novella nyitja meg a sort. Az érettségiző kamasz első találkozása a második világháborúval, a lengyel menékültek váratlan megjelenésének pillanatában. A nemzetközi autóverseny mezőnyét váró, lom kérdéseiről, Thomas Schönfeld az atomkutatás mai helyzetéről és távlatairól ír (Robert Jungk könyvét elemezve), Ingmar Bergman új filmjéről nyilatkozik, végül irodalmi, tudományos recenziók s egy Akszjonov látogatásáról készült riport teszi érdekessé, vonzóvá az újjászületett Tagebuch 1967. február-márciusi számát. Bertalan Lajos időt űző, gondtalan „unalomprogram”-ba belerobban a Történelem, és ők megérzik, hogy „minden másképp lesz, és rettenetes lesz”. Ez a „rettenetes világ” tükröződik a „Szekér a dombtetőn” című elbeszélésben a fogatos katona szökésének drámai rajzában. De Bor Ambrus nem tud ilyen egyszerűen szabadulni a háború karmaiból. Végig kell kínlódnia a weimari bombázásokat, a megalázó magyar királyi honvédségi képességvizsgálatot, a tolmácsi békítgető egyengetéseket és a zászlóalj-iroda tisztjeinek packázásait (Nevek S-sel). Jól emlékezem magam is ezekre az időkre, hisz Bor Ambrussal egy században szolgáltam, és az ekeli bevagoníro- zástól hónapokon át együtt élvezhettük az értelmetlen kiképzési katonásdi-játék minden furcsaságait, lélekölő „kincstári” szellemiségét. Hősei személyes ismerőseim, helyzetei hasonló emlékeket kavarnak bennem, de nem hiszem, hogy csak ezért érteném meg „A béke kék virág volt” hőseinek reménykedő bizakodását. Az örök emberi békevágyat villantja fel ez a kis novella, amely jellegzetes Bor Ambrus-i helyzetkép a háború utolsó napjaiból. A „Nem frátérni zálunk” már a fegyverek elcsendesedését követő idők élménye egy amerikai néger katona és egy menekült szőke magyar ezredeslány találkozásáról. De a háborús él- ménysomak ezzel még nincs vége. A háború sokkal mélyebb nyomot hagyott ebben a korosztályban, pedig nem is voltunk frontkatonák, semhogy el lehessen felejteni. Ezt bizonyítja a „Béke, áprilisban” című novella, amelyben 17 157
