Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Horváth Ottó: Falu hullámverésben
zött” a téesz tulajdonából hat darab ötméteres szaru- és födémfát. Hogy az a szövetkezeté, meghogy az a közösnek is jó lenne? A sógornak jobban köll! — Kölcsönzött az mást is . . . Példának okáért egy mázsa pétisót a könyvelőnőjének. Én szállítottam a lakására. Aztán tudja mit vallott az asszony a bíróságon? Aszongya: „Én ki akartam fizetni, de az elnök azt mondta, úgyis ömlesztve van, nagy a poriás, ne fizessek semmit, inkább hozzak egy demizson bort az irodára ...” A fiatal elnök az ablakhoz lép, kitekint az útra. A tengelyig érő sárban vontatók, fogatok győzködnek. Nádat szállítanak a majorba. — Itt vannak a lovak. Hármat adott el potom pénzért, meg egy-egy demizson borért anélkül, hogy akár a tagságot, vagy a vezetőséget megkérdezte volna. Aztán a sertésvásárlások . . . Amikor a nyáron vizsgálatot folytatott a járás, akkor derült ki, hogy boldog-boldogtalan vitte a hízott állatokat, persze kedvezményes áron. A baromfiakról, meg a tojásról nem is szólva . . . — Ez nem egyeztethető össze sehogy se a párttagsággal, meg azzal sem, hogy a Szovjetunióban járt, mert én nem hiszem, hogy ottan ilyet látott, meghogy ilyen példákra oktatták. Mindezt állva mondja, kifelé tekintve, mintha nem is hozzám intézné a szavakat. — Ezt az utat is meg köllene csinálni — jegyzi meg. — Elnézni is rossz, mit kínlódik itt ember, állat, gép. — Na és most. . . most hogyan mennek a dolgok? — Nehezen. Minden újrakezdés nehéz. Van még értetlen ember, akinek hiába magyaráz a vezetőség. Volt itt még fejősztrájk is — hogy úgy mondjam. A régi elnök emberei közül egy-kettő azt hitte hogy kétségbeesünk, ha otthagyják az istállót. Az állatok tele voltak tejjel, azok meg beteget jelentettek. Nem estünk kétségbe! Fejtünk mi, a vezetőség! — Mégis azt mondom: lehet ezekkel az emberekkel dolgozni, csak lássák értelmét a munkának. Dolgoztak itt azelőtt is az emberek, az uradalom ideje alatt is . . . Aztán miért? Bagóért! — Most meg mégiscsak más a világ. Fogd meg a munkát és lásd a hasznát! — ez itten a szabály. — Mondok én magának valamit! Talán el se hiszi, hogy olyan emberek, akik a szervezés idején a padláson meg a határban bujkáltak, állataik meg étlen-szomjan az istállóban bőgtek . . . szóval ezek az emberek most hétszáz meg nyolcszáz munkaegységgel rendelkeznek. Aztán az ilyen emberekre mondták, hogy nem dolgoznak. — A földre se lenne panasz. Termett itt régen, az uradalom ideje alatt, tizenhét mázsa búza, meg huszonhat mázsa kukorica! Csak érteni köll a földhöz, szeretni köll, meg köll néki adni, ami megilleti. Az elnök meg ne csézáz- zon, hanem ott legyen a munka élén. — Tavaly későn kezdhettük meg a tavaszi munkát, de a tagság becsületére legyen mondva, semmiben sem maradtunk el. Mindent időben elvégeztünk! — Volt olyan is, hogy ötven hold vörösherét kilencven ember két óra alatt begyűjtötte. Azt mondták akkor az emberek: ez igen! Ilyen még nem volt a szövetkezet történetében! — De a vezetőség is példát mutatott. — Az aratásnál, meg a masinálásnál a vezetőség minden tagja már reggel öt órakor a helyén volt. Az egyik cséplőhöz negyedhatkor érkezett meg a trak96
