Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Grábits Frigyes: Latabár Endre győri színtársulata

házba. Csak jó drámáink és népszínműveink legyenek, könnyen elfeledjük a tavalyi operát minden trilláival és rekedtségeivel együtt.” (1851. okt. 7.) De az ügy továbbra is vitás maradt, a levelező 1853 április 12-én is visszatér a kérdésre: „Némelyek nálunk magyar operáról is álmodoznak jövőre. Részemről, bármily nagy tisztelője vagyok is a zenének és a dalnak, nem kívánom azt kisded színpadunkon. Az mindig csak a dráma rovására tarthatná fenn magát, márpedig, ha választanunk kell, mégis csak a szavaló színészetnél kell, hogy maradjunk. Különösen nyelv és nemzetiség tekintetéből. Emellett egy jó drámai társulat igen valószínű, míg csak tűrhető opera is — kétséges. Pedig az operáról igazán el lehet mondani, hogy Aut Caesar aut — suszterbub!” Ez az érvelés hibátlan, a Nemzeti Színházban lefolyt operaháború egyoldalúan levont tanulságát alkalmazza helyesen Győrre.

Ha azonban nincs opera, más eszközökkel kell az érdeklődést fenntartania. A színház felelősségét még csak növeli, hogy a kultúra és a nemzetiség betiltott intézményei helyett is helyt kell állnia. Elsősorban vonzó műsorrenddel — ezt még részletezzük —, de egyéb eszközökkel is.

Fokozhatja az érdeklődést neves művészek vendégjátéka. Lendvay Márton 1853 márciusában (Hamlet, Garrick Bristolban, Donn Caesar de Bazan), Ira Aldridge októberben (Othello, Velencei kalmár, Machbeth), Komlóssy Ida 1854 februárjában lép fel. De saját erőből is tudták a színházi estéket változatosabbá tenni. A népszínművek dalos, táncos betétei néha önállósulnak, és — mai ízlésünk szerint szokatlanul — a felvonásközökben önálló kis műsorokat alkotnak. E szempontból igen hasznos az országos nevű Szőlősi család, de fellép a helybeli táncmester is. Néha ének- és zeneszámok (Verdi, Donizetti, Egressy Béni művei, népdalok) egyfelvonásossal kiegészítve képeznek teljes estét. A leggyakrabban Némethy György és Csercser Natália énekel, a legkedveltebb versmondók Prielle Kornélia és Felekiné. A társulat adta a Garay emlékünnepély műsorát is, ezen Gyulai Ferenc szavalta Garay Győri vaskakas című költeményét.

Volt érzékük az aktualitás iránt. Ilyen volt a már említett Benedek-féle Tamás bátya kunyhója. 1851. december 13-án a Luca székét játszották („írta Katona József, a Bánk bán szerzője”). 1852 és 1853 húshagyó keddjét „Így áll a világ, vagy kinek mi tetszik” címen egyveleggel ülték meg. A várossal kötött szerződés értelmében bérleti ideje alatt az igazgató a színházat kiadhatta mutatványosoknak. A bűvészek, artisták, pantomimusok műsorához gyakran egy- felvonásosokat kapcsolt. Félreérthetetlen a célzata annak ,hogy 1852 újévén „az egész karszemélyzet Kölcsey himnuszát énekli”.

A helyi lehetőségek kiaknázásában is találékony. Szívesen foglalkoztatja az akkor már országos hírű, később világjáró Farkas Miska zenekarát. A kedvükért újítja fel Latabár Vachot Imre Éji zene c. vígjátékát, sőt színre hoz egy darabot, B. Béla által „Győr és környéke számára kidolgozva”: Lesz-e Győrött lakodalom, vagy a szerelmes komposszeszorok. A darab kuriózuma nem Üj- város, Pinnyéd, Pataháza emlegetése, hanem Farkas Miska színpadi szereplése, aki önmagát jeleníti meg. Külön szerencséje Latabárnak, hogy az ő idejében helyi szerzőnek, Kovács Pálnak is voltak előadható művei.

Leghatásosabb közönségszervezőnek azonban az újdonságokat tartotta. „E színpadon először” — hirdette ilyenkor a színlap (sőt máskor is, például a Mazepa esetében; Slowacki drámját, az első lengyel művet a győri színpadon már játszotta Kilényi 1848 elején, s ekkor Latabár is itt működött). Máskor,