Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Babits Mihályról
György Oszkár láthatólag emlékezetből és rövidségre törekedve ír, ezért nevezi évfolyamtársainak a nála egy évvel idősebb Oláhot és Madait s az ugyanannyival fiatalabb Babitsot és Juhászt; Kosztolányi meg két évvel ifjabb volt. Jelentősebb mozzanat, hogy a társaságból elsőnek Oláh és György lépett fel a nyilvánosság előtt — ez bizonyosra vehető —, éspedig szerinte 1902-től, őket követték a többiek. Adata a felsorolt lapokban ellenőrizhető, s az utánjárás valószínűleg egyéb új anyagot is nyújtana a kutatómunkának. De mindjárt ehelyütt hozzátehetem, hogy Oláh és Madai már a Bokréta című antológia 1902-ben megjelent első kötetében is szerepeltek, tehát nem csupán lapokban. (Ugyanitt rajtuk kívül Baja Mihály, Gulyás József és Gyökössy Endre; ez debreceni vállalkozás volt: I—III. kötet, 1902—1904.) Most azonban Babits legelső föllépése érdekel, mellesleg Kosztolányié és Juhászé, Az utóbbi kettőről Kosztolányi Dezsőnének férjéről írott könyvéből is megállapíthatók a következők: Kosztolányi első versét 16 éves korában közölte a Budapesti Napló 1901. október 26-i számában, de ez csak diákköri zsenge. Mint hivatásos írók, mind Kosztolányi, mind Juhász első írásaikat (verseket, fordításokat, novellákat, cikkeket) a Szeged és Vidékében s a szabadkai Bácskai Hírlapban jelentették meg 1904-től kezdve. Budapesti debütálásukról, Babitsé- val együtt, — ahogyan György Oszkár említi — Mohácsi Jenő ír a Babits emlékkönyv ben [Babits] Első megjelenése Budapesten cím alatt: „Tűz: ilyen folyóirat volt. Szépirodalmi, kritikai és társadalmi haviszemle. Itt fekszik előttem egyetlen megjelent száma: 1905. április 20-áról. Szerkesztik: Ifj. Hegedűs Gyula és Mohácsi Jenő. A Tűz száma harminckétlapos. Nem elvből, de valójában csak egyetemi hallgatók írták. Juhász Gyula, akkor negyedéves filozopter, három cikket adott... A tizenötödik lapon látom Kosztolányi Dezső Bölcsesség című versét, első írását, mely a fővárosban megjelent... A Tűz tizenhatodik lapján olvasható Babits Nietzsche-fordítása: Délen.” Ez volt Babits első megjelenése nyomtatásban, dátuma tehát 1 9 0 5. április 20. A Tűz, mint látjuk, a kezdő írók szokásos kérészéletű vállalkozása volt, így aligha nevezhető nyilvánosságnak .s a versfordítás sem teljes értékű, eredeti műnek. Babits első saját versének megjelenéséről Kosztolányi 1906. június 24-én kelt leveléből értesülünk: ,,... Én, édesem, Pesten ragadtam. Ady Endre helyére, ki Párisba ment, a Budapesti Naplóhoz szerződtem belmunkatársul. Szépirodalmi cikkeket, verseket, tárcacikkeket írok bele s a versrovat vezetője vagyok. Mint ilyen írok most önnek. Kabos Edének [a szerkesztőnek] beszéltem az ön bájos és nagy egyéniségéről s több versét megmutattam neki. Mind nagyon tetszett. A Spinoza-szonettet stante pede kikapta kezemből és leközöltette ...” — A szonett címe: A Spinoza szobor előtt, az adat hiteles, s eszerint Babits első saját verse a Budapesti Napló 190 6. június 22-i számában jelent meg. Kevesebb megbízható értesülésünk van a Komjáthy Társaság működéséről. Megalapítását Mohácsi 1906 elejére teszi, de ez késői dátumnak látszik, mert a György Oszkár által felsorolt tagok ekkor már javarészt vidéken tanárkodtak, s noha elvben nem volt csupán az egyetemi ifjak köre, gyakorlatilag mégis ők alakították meg, tehát Pesten létük idején. Valószínűleg Juhász Gyula kezdeményezéseiből született, mert rajongója volt Komjáthy költészetének, s a Tűz ben magasztaló tanulmányt írt róla Egy elfelejtett magyar lángész címmel. „Ebből a cikkből indult ki a Komjáthy-kultusz” — írja Mohácsi Jenő. A társaság tényleges megszervezője Mohácsi volt, erre vall Kosztolányi 1905. augusztus 9-én Juhászhoz írt levelének egyik helye: „Hallotta, hogy Mohácsiék egy Komjáthy- társaságot akarnak alapítani? Mit szól hozzá?” Az alakulás tehát 1905 őszére tehető.
