Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Stanislaw A. Sochacki: Jaksa István: A lengyel tenger

Jaksa István: Halászkikötő

a két ország újkeletű kapcsolataiban mindinkább lehetőség kínálkozik arra, hogy a művészek személyes élményeiket egymás országában a helyszínen rögzítsék és a művész szemével számoljanak be a baráti ország életéről.

Jaksa István képei ilyen értékelésben is nagyszerűen helytálltak. A sajátosan lengyel tájat és embert érzékletesen elevenítik meg, és a lengyel tenger napsütötte partjairól, a villogó aranyhomokról, a szinte sivatagszerű, hullámverte parti részekről az ihletett művész ecsetjével számol be. Érdekes epizódja volt a kiállításnak az éppen Budapesten tartózkodó lengyel tengerészek egy •csoportjának látogatása a Lengyel Kultúrában. Megtekintve a kiállítást, a tengerészek a következő sorokkal fejezték ki véleményüket a vendégkönyvben: ,.Mintha otthon jártunk volna, ilyen, pontosan ilyen a lengyel tenger. Örülünk, hogy az egyik magyar testvérünk ennyire jól lát bennünket. Talán éppen azért, mert magyar ...”

Jaksa István nem próbál újítani, nem kísérletező művész, de nem is tesz engedményeket. A régi nagymesterek tanítványaként kompozícióinak alapja a minél tökéletesebb rajzra való törekvés, a színek és fények játékának mindig a lényegre irányított harmonikus megosztása, egyszóval a látott téma reális rögzítése.

A hajót hajónak, a tengerészt tengerésznek látja, a homokot homoknak. Művészete abban áll, hogy a hajó, a tengerész és a homok látomásszerűen formálódik ki képein, a mozgásban levő hajót még akkor is úszni látjuk a tenge125