Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Szíj Rezső: Városrekonstrukció Szombathelyen

lélhetők a római kor építészetének és kultúrájának, azután a magyar középkor, a barokk, a klasszádsta, a romantikus és eklektikus kor építészeti emlékei, mint a korunk építészeti stílusában emelt közintézmények és lakónegyedek (még ha ez utóbbiak zöme a lift nélküli város rémét realizálja is).

Mi vall még továbbmenően építészeti koncepcióra és kultúrára?

Mindenekelőtt a tervszerűség, amely egyrészt körültekintően gazdálkodik a meglevő épületállománnyal, akár műemléki, vagy ilyen jellegű épületről legyen is szó, vagy ha nem is ilyenről, de amely enélkül is megérdemli a megbecsülést, akár olyanról, amely megérett a lebontásra, s ezt is abból a szempontból, mi az, ami azonnal s mi az, ami idővel bontandó, figyelemmel a jelen szociális és gazdasági körülményeire.

A tervszerűség magában foglalja a fejlődés igényeinek számításba vételét éppúgy, mint a jelen alakulásának követelményeit. Mert bármennyire szorítsa is az építészt a pillanatnyi szükség, s bármennyire kísértse is az igazgatás embereit ezeknek a napi igényeknek átmeneti jellegű kielégítése, az építész tudja, hogy nemcsak a mának, hanem a holnapnak is építünk. Különösen akkor, ha szegény az ország, s nem engedheti meg magának az olcsó, tehát átmeneti jellegű megoldásokat. Az „olcsóság” erőltetett követelményeinek az építész és a megye vezetője többnyire sikerrel állt ellent, s éppen ezzel sok-sok milliót takarítottak meg a jelen és a jövő államháztartásának. Ugyanakkor mégis olyan megoldások valósulhattak meg, mint a Művelődési és Sportház 23 millió forinttal, szemben a székesfehérvári Vörösmarty. Színházzal, amelynek csak a rekonstrukciója 36 miihó forintba került s amely a funkciók sokaságára nézve föl sem veheti a versenyt a szombathelyi Művelődési és Sportházzal. S ez csak egy példa a sok közül.

A városépítészet Szombathelyen számot vet a sík vidéki város léptékbeli követelményeivel, összhangot teremt a város és az őt egyik oldalról szegélyező halmok között, számításba veszi az ebből kínálkozó városképi lehetőségeket. Ügy alakítja ki az új város alapjait még bontásokkal, új utak, városnegyedek és terek létesítésével is, hogy a nagyobb szabású jövő is elférjen benne, és az szervesen épülhessen en,'e az alapra. Szombathelynek volt s újra lett a kor építészeti igényeinek megfelelő főtere, azután igazgatási központja, pedig a tervezőnek nem beépítéstől mentes, szabad terület állt rendelkezésre, mint Dunaújvárosban, ahol semmi sem kötötte a tervező kezét, még sincs 15 év múltán a városnak sem építészeti reprezentatív főtere, sem igazgatási központja. A szombathelyi koncepció számol azzal, hogy a megye- székhely építészetének kisugárzó szerepe van és lesz, ezért különös felelősség terheli a város építészetét, mert munkájának eredményei vagy eredménytelenségei egyaránt mintául szolgálnak a megyeszékhelyhez önkéntelenül is igazodó járási és egyéb jelentősebb vidéki központoknak. Vas megye építészeti múltjának — a bevezetésiben említett ■— figyelemre méltó eredményei is magas színvonalat követelnek, s mai megítélésünk szerint Szombathely új arca e várost ama kevés rekonstruált városunk közé emeli, ahol a rendező-tervező építésznek nemcsak kitűnő elképzelései voltak, hanem energiával is bírta, hogy helyes elképzeléseiből minél többet valósítson meg néhány érteSnes ember támogatásával, a mindig többségben levő visszahúzó erőkkel szemben. Építészeti kultúrára vall az is, ahogy az építész koncepciója a múltat is segítette felszínre s azt be is illesztette az újjáépülő városba. Ezáltal elérte, hogy Szombathely ama néhány ujjunkon is megszámlálható városunk közé tartozik, amelyben a kétévezredes múlt egyszerre szem102