Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 1. szám - Búzás Huba: Három bokor öntudat (vers)
Mindig kínban, borzongások közt tör előre, ami jön. S minél Nagyobb és Tisztességesebb az az idő, ami készülődik, annál zordabb hang suhog át az esőfüggönyön, ködön. Biztatom az esőt: essék! Mossa a gyárkéményt, a transzformátortornyot, a háztetőt, tisztítsa az utat a jövő előtt. Ez a biztatás: költői kötelesség. Nem mulaszthatom el, sem most, az ablak előtt, ebben a különös-hangulatú, korán lehanyatló délutánban, sem a halálom után. Búzás Huba: HÁROM BOKOR ÖNTUDAT A rendes emberek jólfésült közlegények egyenmosolyban kelnek hajnalonta és nyolcra épp — akár egy pontos postabélyeg — fölragadnak a szent hivatalokra lestemplizik magukat és jöhet a szemle naponta reggelente mikor saját hasát hasítja föl a nap A rendes emberek begombolt közlegények ebédhez sorakoznak öntudattal átböngészik a lapokat — hízzon a lélek — de semmiből nem élhet csak az angyal ezért agyarkodón neki-nekidühödnek egy bús disznócsülöknek mikor kanálisokba fúl az égi hó A rendes emberek hunyori közlegények oly buzgón menetelnek — s nem hiába — nagyothalló nejükhöz otthonukba térnek a lábvizek meleg hangulatába s hortyognak már hisz elmarad az esti szemle biz’ így van estelente mikor sikoltva leveti magát az éj
