Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 1. szám - Kulcsár János: Qui se humiliat… (vers) - Csordás János: Panasz (vers)

Kulcsár János: Qui se humiliat. .- M. Tótfalusi Kis Miklósnak Te megkövetted az eklézsiát;

gerinctörésed kelletett, hogy presbiter-gőgön folt ne essék. . .

Kisvárosban minden rajongót kijózanít a kötelesség előbb-utóbb. Bármibe vágott, megcsöndesül, vállalva azt a lélekrohasztó tunyaságot, mely lassan öl, vagy el sem pusztít, csak kilúgozza hited, elved.

De hagyja, hogy öleld az asszonyt, és porontyodat felneveljed.

Tudjuk, milyen vakondtúrások pöffeszkedésén buktál térdre.

Ne szégyelld; ha kortársad lennék, leütném, ki gúnyolna érte.

Az enyedi zsinat előtt még bánnám benned a lélek-omlást, később már csak vállad ölelném,

s tudnám, hogy én sem tehetek mást

Csordás János: PANASZ

Már annyi tárnám beszakadt s az utolsók is omlanak pokoli kincsek fulladoznak sírását hallom az aranynak —

Napom is ott a tárna mélyén suhogó fénye fogja gégém zokognék — hiába — belátom én sem győztem a halálon —