Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 1. szám - Takács István: Skóciai jegyzetek

szövegét nem tudtam megjegyezni, nem is nagyon értettem, skótul volt, de a dallamot megtanultam: Tra-rárá-tratá, tra-rárá-tratátatátá, trará, trará-trará, tramtram-trarárá-trará. Hű, erre akkor nekem büszkének kell lennem, mert „ott lent, délen” folyton azt hallottam, hogy ha egy békés tömeget meg akarnak vadítani, akkor csak egy skót dudazenekart kell felvonultatni, mert annak a szörnyű nyekergése még az abszolút botfülűeket is idegsokkba kergeti, mivel semmi dallam sincs a játékukban. Most már látom, ez megint afféle „angol duma” volt, ahogyan itt nevezik az ostoba mondásokat. . .

*

A skót viselet mindennapos. A férfiak a világ legtermészetesebb módján hordják a szoknyát, mindenhol és mindenféle kockás mintában. A kockás minta — ez csak a balga idegen szerint véletlen, kinek-kinek tetszésére bízott tarka]

ság. Az igazság az, hogy az anyagok mintázata pontosan jelzi, ki milyen törzsből, illetve annak melyik családjából származik. A szövetüzletek kirakatában családnév-táblázatok igazítják útba a vásárlót, megjelölve, melyik számú anya38

Vörös Györgyi: A rendőrök zenekarának ..Pipe Major”-ja, éldudása