Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Koncz István: A kiválóság boldogtalanjai

s azt alakítják át a maguk életmódjának és az alkotáshoz szükséges kényelemnek megfelelően.

De az idill nem tart soká. Árnál nem bírja ezt ez egyre erősödő szellemi és érzelmi szorítást, a nagy egyéniségnek ezt a nyomasztó atmoszféráját. Agyával és szívével követni igyekszik, de ösztönei, idegrendszere tiltakozik ellene,, s felmondja a szolgálatot. Mikor egy felhevült pillanatban a professzor gyereket akar — Amálon kitör az eddigre már csak alig visszafojtható irtózás. Pánikszerűen menekül, s vele együtt a szerény, félszeg, eddig a háttérbe húzódó adjunktus, Károlyházi. A kísérlet nem sikerült; a követelményeknek — amit már a Győzelem Sántha Endréje felállított: a szárnyaló férfi-munka és a vakon követő asszony-szerelem találkozása •— Árnál sem tud megfelelni.

Ebben a drámában kapjuk világos megfogalmazását annak, ami ugyan ki nem mondva eddig is jelen volt: hogy végső soron mi az oka a hősök e magá- ncsságának. Csak magánéleti probléma ez? Nem, Sárkány Béla tanításával Németh László kor-tünetnek, a tizenkilencedik században (vagyis a kapitalizmussal) megkezdődő jelenségnek tartja az „emberi kapcsolatok elsorvadását”: „Hogy vegyószileg fejezzem ki: szülő és gyerek, férj és feleség, barát és barát egyre kevesebb vegyértékkel köti, könnyebben elbocsátja egymást... Ettől azok szenvednek legjobban, akikben nem sorvadtak el ezek a karok..., akikben megvan a természetes igény a barátságra, a szerelemre. De nincs, aki elviselje.” Vagyis a polgári társadalom okozta elidegenedésről van szó. Ami legjobban elidegenít, az itt is: maga a demoralizáló hatalom. Sárkány Boronkai államtitkár arcán a „hatalom fátyolát” keresi, „egy enyhe zsírfátyolt, amely eleinte csak a vonásokat mossa el...”

Korábban láttuk: a kiválóság kritériuma — a szociális lelkiismeret. S most azt látjuk, még valami: igény a természetes emberi kapcsolatok megőrzésére. Egyúttal ez a magány, a boldogtalanság oka, forrása is: ők igényük legjobban e kapcsolatot, tehát nekik fáj legjobban hiánya, az elidegenedés. Kiválónak lenni tehát nem valami arisztokratikus követelmény Németh László rendszerében, nem az Übermensch követelménye. Kiváló hőseiben még az átlagon felüli szellemi képesség is csak az alkotás, a hivatás-teljesítés, a komolyan vett munka egyetemes érvényű etikai parancsát hangsúlyozza.

Sárkány joggal tiltakozik lánya beállítása ellen, mintha ti. ő maga lenne tragédiájának oka: „MÁRTA: Nagy embereknek mindig ez volt a sorsuk. SÁRKÁNY: Nem. nem mindig és nem mindenhol... Kéne, hogy én adjam meg a föloldozást? Hogy igen, az vagyok, aminek mondtak: nagy-nagy, de szörnyeteg? Nem, ez most már örök pör. Ti azt mondjátok, ti vagytok az igazi emberek. Én pedig azt mondom, én vagyok az ember, akit ti az éhen maradt szívével a mitológiai múlt szörnyetegévé kárhoztattok.”

A Szörnyetegben bőséges alkalma van Németh Lászlónak, hogy — Sárkány Béla előadásain, diktátumain s vitáin keresztül — szépirodalmi formában is megfogalmazza vagy újrafogalmazza nézeteit a tudománnyal, kultúrával, művelődéssel kapcsolatban, Sárkány Béla — történész professzor, s amikor megismerkedünk vele, tudománytörténettel foglalkozik. „Azt szeretném megmutatni, hogyan fejlesztik ki egy-egy történeti korszak problémái — a matematika új és új ágát.” Később Szilasi tanár úr tart majd ugyanerről a témáról röpke előadást a Nagy család-ban, a nagy családnak. A Lányaim szenvedélyes apa-pedagógusa van itt is jelen, meg a vásárhelyi tanár, no, meg a Bátyaiak

62