Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Koncz István: A kiválóság boldogtalanjai

ismerője és írója. „A természettudományt is szellem hozta létre. S annak a szellemnek egy csomó anyagi feltétele volt. A reneszánsz ipar például. ..”

Nem vállalkozhatunk e tanulmány keretében annak kikutatására, hogy az, ahogy Németh László felfogja s értelmezi a tudományok rendszerét, fejlődését és az oktatás „törzsanyagát”, mennyire vág egybe s mennyiben különbözik a dialektikus és történelmi materialista filozófia tudomány-rendszertanától. (E kérdés, tudomásunk szerint, különben még nem is teljesen kimunkált területe a marxista filozófiának.) Sem arra, hogy a tudománytörténetet értelmező felfogásában vannak-e s milyen nyomai vannak a szellemtörténetnek s más idealista nézetnek; továbbá, hogy a műveltségbeli sokoldalúságot célzó törekvéseiben (írásaiban s vásárhelyi praxisában) mennyire érvényesül egyes modernista polgári pedagógiai irányzatok némi hatása stb. Csak arra utalhatunk itt is: a kultúrának, a műveltségnek igen nagy társadalmi fontosságot tulajdonít. A Szörnyetegben még kémiai laboratóriumot is el tud képzelni —- az egyetemes történeti tanszéken. Sárkány Béla differenciál- s integrál- számítást tanul Amáltól. S a sokoldalú műveltség eszményét, a tudományok egyetemességének eszményét logikus összhangba hozza a világ politikai egységesülésének történeti folyamatával.

A Szörnyetegben Németh László felmelegíti korábbi, a Horthy-korszak- ban kialakult, jellegzetesen harmadik utas gondolatait is, nevezetesen „Kert- magyarországról”, továbbá Magyarország „sziget”-voltáról, „híd”-szerepéről Ke^ let s Nyugat között. Megkapják ugyan a magukét nemcsak a Habsburg-restau- rációra kacsintó főrendek s történelem-professzorok, hanem maga Horthy, az „öreg tengerészkapitány” is („Ezt a Horthy-államot fenntartani nem időszerűtlen?!”); de amit helyette akar Sárkány, „a magyar élet reális lehetőségeinek meghirdetésével”, az jellegzetesen harmadik utas álláspontról árulkodik: „BORONKAI: De nem gondolod, hogy most... ezek közt a mammutbirodal- mak közt ... amióta Németország is föltámadt... Ausztria előbb-utóbb a torkába esik. S ha nem ő, keletre Oroszország... Most van az ideje, hogy mi döntsük el, mintha valami szigeten laknánk, hogy akarunk élni? SÁRKÁNY: Épp most. Mielőtt átcsap rajtunk a tenger.”

De a Szörnyeteget végül is nem e tudománytörténeti és politikai fejtegetések teszik jelentőssé a társadalmi drámák sorában. Hanem annak az etikus gondolatnak művészi kimunkálása, hogy a kiváló egyénen a teljes, igaz ember értendő; s gyötrelmének oka nem holmi arisztokratikus különállás, hanem az emberi kapcsolatokat szétzüllesztő társadalmi rend. A Szörnyeteg befejezi, teljessé teszi a 30-as évek második és a 40-es évek első felében született Németh- drámák jellegzetes problémakörének kimunkálását; ezért nyúl vissza 1953-ból a Villámfénynél, a Papucshős, a Győzelem témájához.

Összegezve megállapíthatjuk Illyéssel: „A drámák csaknem egytől egyig azt példázzák, hogy egy közösségi érzésű hőst hogy fojt meg — és épp ezáltal hogy emel föl — egy-egy érzéketlen, szűkebb együttes”.10 Ilyen, a környezet által elfojtott s felemelt, hűssé emelt, közösségi érzésű hősöket persze nemcsak a mában szerzett tapasztalataira alapozva teremtett az író. Talált ilyeneket a történelemben, az egyetemes és a magyar történelemben, a kultúra történetében is. Történelmi drámáinak 1939-ben meginduló s máig sem apadó sorában olyan hősöket formál meg (VII. Gergely, Széchenyi, Misztótfalusi Kis, Húsz, II. József, Petőfi, Görgey, Apáczai, a Bolyaiak, Ghandi), akiket egyéniségük és küzdelmük ugyanolyan típusú konfliktusba sodor, mint a Nagy Imréé,

63