Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 3. szám - Fázsy Anikó: Bérletet vennék boldogságra (elbeszélés)

lakatot tett a pincére. András szólt emiatt. Domajacsk Vladimír kalapácsot ragadott, vadul rázta és leköpte Andrást. András csak állt, a szemüvegét töröl- gette, és nem tudta elhinni, hogy ilyesmi megtörténhet vele. Én éppen mostam, s a lavór vizet ráöntöttem Dcmajacek Vladimír vadonatúj sötétszürke öltönyére. Domajaeek Vladimír segítségért ordított és lekurvázott. Erre po- fon csaptam, ő meg belerúgott András hasába. A rendőrségen megkérdezték Andrástól, hány halott van. Mikor megtudták, hegy senki sem fekszik vérbe fagyva, békében hazaküldtek minket. Vettünk három üveg bort és elmentünk Erzsiékhez. Erzsi ideges volt, mert megtudta, hogy Péntek visszautasította a meghívást. Én beültem a fürdőkádba, mert mindenhol mindem alkalmat kihasználok a fürdésre. Otthon csak lavórban mosakodhatok. A csengő fel-felsivított, sorban jöttek a vendégek. János hangja.

Sokáig álltam a tükör előtt és néztem magam. A konyhában Erzsi szendvicseket kent, egy szemüveges, sárgaruhás nő segített neki. Utálok bemutatkozni. Nem mindegy, hogy valakit z-nek vagy y-nak hívnak? A nő valószínűleg megsértődött, mert pár perc múlva kiment. — Ki ez? — Valami Gabi. János nője. — János nője, sárga brokátruhában. Sokáig keresgéltem a kredencben kés után. — Hiszen ott van a fiókban, az orrod előtt. — Jé, tényleg. — Kihallatszott a zene. Be kellene menni, de nem tudom elképzelni azt a pillanatot, amikor becsukódik mögöttem az ajtó. ott állok majd tanácstalanul, s nem szól hozzám senki. Jött András. Andrással mindenhova be merek menni. A konyha fehér fénye után túl sötétnek tűnt a szoba, hangulatlámpa égett a sarokban, mellette a magnó. A magnót biztosan Feri hozta, akiről Zoltán azt terjeszti, hogy gyerekkorában gyógypedagógiára járt. Én sokáig nem tudtam, hogy Zoltán pletykáiban abszolút megbízhat az ember, mert még véletenül sem terjeszt igazat senkiről, és nagyon tiszteltem Ferit, amiért gyépés alanyból feltört a bölcsészkarra. András rögtön táncba hív, ez szerencse, mert nehezemre 'esne keresztülmenni a szobán. A másik szoba ajtaja nyitva. Zene, tolongás. Mint egy üzemi mulatságban. Erzsi körbejár, szendvicseket kínál, süteményeket osztogat. A szorongás nem múlik, alig bírok nyelni. Szól a zene, mindenki táncol, ülök egy fotelban. Valamit csinálni kellene. Rágyújtok. Utálom a cigarettát, köhögni szoktam tőle, de most jó elbabrálni a gyufával, válogatni a fehér rudacskák között, nyomkodni őket, nagyokat szippantani és hosszan fújni a füstöt. Az ötödik után rosszul leszek, most fel kell állni és kimenni. A vécében sokáig üldögélek, a fehér falon hajszálvékony repedések, a sarokban partvis, vim, porszívó, hallgatom a víz csepegését, ha megtelik a tartály, lehúzom, hangosan zubog a víz, át- hallatszik a gitár pengése, behunyom a szemem, akár egy déltengeri szigeten is lehetnék, zúg az óceán, a szél az arcomba fúj néhány sós vízcseppet, s egy bennszülött fiú nekem pengeti a gitárt. Dörömbölnek az ajtón, Feri hangja: — Ki szarik itt ilyen régóta? — Letörlöm a könnyeimet, azért is lehúzom mégegyszer a tartályt. Krisztina áll kinn: — Mi az, hasmenésed van? Erzsi biztosan tud adni széntablettát.

Bolyongok helyiségről helyiségre, de mivel a lakás nem túl nagy, hamar befejezem ezt is. A nappali, könyvespolc, magnó. Férfiak, Zoltán és János és még néhányan ordítva vitáznak. Szocialista realizmus,.. . pártosság... etikai kategória, nem esztétikai... A másik szobában sötétség, szekrények, heve- rők. A konyhaajtóból Erzsi integet: Köpeczi Eta már három órája egyfolytában beszélget egy fiúval. Hát beszélgessenek! Erzsi boldog. Anna a sarokban Freudról tart előadást, ez a csalétek, két. fiú meredt szemmel nézi ha44