Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 3. szám - Tin Ujevic: Meghatott jegyzetek (vers, ford.: Dudás Kálmán)

Tin Ujevic; MEGHATOTT JEGYZETEK

Túl korán születtem a földi közönyre.

A lélek tartalmával haltak a regék.

Az igazságra szív szerint eszméltem: édes a kín is, rejtekét ha békés otthon merengésbe szőtte.

Megszoktam már szeretni a csip-csup dolgokat.

A kicsiség is a lényeg varázsával ejt meg:

Pohár víz és a rozspogácsa becse boldogabb derűt fakaszt, mint gyötrelmet az álommélyi felleg.

És becsülöm a földön a jó egyszerűséget, a sejtelmest a világosság napjaképp.

Folyom a feledés ársodrába tévedt:

viszályon, perpatvaron, minden rosszon túljutottam én.

Eredetét egy korszak nyeri tőlem.

Lényegem: távol lenni és rejteni küzdelem

gubájaként magamat, kinek nevét nem vésik soha kőbe,

és könnyet ejteni, gyönyörből, magamért, magam fölött szükségtelen.

Bőröm alatt egy tetszelgő Nárciszt rejtek, lévén túl szenvedélyes az öröklött Előd.

De mivel engem is a mámorító éter erntet, balsors fölötti kesergés nem vesz rajtam erőt.

Még az erényeket is megkedvelem válahára, s az igaz ember bámulatra késztet.

S mert undorít a köpködés s a nyálka, örömmel tölt el a barátságos élet.

Sok szenvedélyt s vak bosszút is túléltem.

Kihevertem a hitszegés fölötti haragot.

Ma már mosolygok a barbár törtetésen.

Fiatalodom. Világ, ivadékod vagyok.

DUDÁS KÁLMÁN fordítása

38