Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 3. szám - R. Drainac: Éhségem végtelen, Az idő fogalmát (versek, ford.: Dudás Kálmán)
R. Drainac: ÉHSÉGEM VÉGTELEN Éhségem végtelen s örökké üres a kezem. Éjjel a város lejtő utcáin ujjaimon viszem a holdat, A bánatot meg leteszem volt szeretőim ablaka alá. Odaadnék mindent, de hát semmim sincsen: Éhségem végtelen s örökké üres a kezem. AZ IDŐ FOGALMÁT Az idő fogalmát elveszítettem az ég kék körén. A megtett utakat ráncok jelzik a tenyéren. Szemek tavában tettenértem az őszt meg a lombot egy tükörben. Nem sírok; A szerelem halhatatlan strófái zúgnak köröttem. Még egy verset; A szülemlő kismadár maholnap túldalol S beleveszek az elmúlás fekete erdejébe ... DUDÁS KÁLMÁN fordításai Zentai Pál: Modell 39
/
