Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 1. szám - Takács István: Skóciai jegyzetek
tűk kívül is több magyar művészre bukkanunk: Solti György, Széli György és Kertész István karmesterek két-két koncertet vezényeltek — olyan nagyhírű dirigensek, mint Constantin Silvestri vagy Lórin Maazel, csak egyet — s főleg Kertészt emlegette dicsérően az egyáltalán nem elnéző angol kritika, mely szemrebbenés nélkül készített ki néhány vitriolos sorban ismert világnagyságokat is. „Zubin Mehta, Lórin Maazel és Kertész István — ez a fiatal dirigensek élvonalának a névsora, de a sorrend alighanem fordítottan fedi az igazi értékrendet” — írta Kertész koncertjei után a tekintélyes Scotsman. A magyarokon kívül persze voltak itt seregestül „nagymenők”: Yehudi Menuhin, Isaac Stern, az Amadeus vonósnégyes, a Concertgebouw zenekar, a B. B. C. szimfonikus zenekara, a londoni szimfonikusok, a nápolyi San Carlo színház operatársulata; írók, színészek, képzőművészek; rendeztek egy rendkívüli gazdagságú Soutine- és Modigliani-kiállítást a Királyi Skót Akadémia termeiben, és itt ülésezett egy nemzetközi drámakonferencia. A fesztivált II. Erzsébet királynő és anyja, Erzsébet anyakirálynő patronálják, — magyarul ezt úgy mondják, hogy ők a fővédnökök. A művészeti vezetés pedig Lord Harewood, a királynő unokabátyjának kezében van, aki igen nagy ambícióval, hozzáértéssel és szervezőkészséggel valóban magas szintre emelte az edinburghi fesztivált. „Irodalmi oroszlánok” a M c E w an Hall állatkertiében A fesztivál utolsó, szeptember 2-ával kezdődő hete nagyszerű programot ígért: egyetlen este három bemutató: a stuttgarti állami balett műsoráé, az English Stage Company íonesco-bemutatója, George Devine rendezésében, s a Chichester Festival Theatre, Sir Laurence Olivier színházának Szent Johanna- előadása, melyet néhány napja még Chichesterben láttam. No és ezen a délutánon ült össze a nemzetközi drámakonferencia világhírű nevekből összeválogatott közel száz résztvevője, hogy a McEwan Hall kétezres hallgatósága előtt megkezdje a hat délutánra tervezett vitasorozatot. A jó előjelek azonban baljós motívumokkal is keveredtek. John Osborne például előző este — vasárnap — elutazott Edinburghból, mondván: — En a drámáimat megírom, de vitatkozni nem óhajtok róluk. S mielőtt a konferencia hétfőn délután megkezdődött volna, Kenneth Tynan-nek, a kitűnő színikritikusnak, a modern angol színház és dráma egyik nemzetközileg elismert szak- tekintélyének, a konferencia általános elnökének sajnálattal kellett bejelentenie, hogy az angol hatóságok megtagadták a beutazási engedélyt a Berliner Ensemble tői és vezetőjétől, Bertold Brecht özvegyétől, Helene W eigeltöl. A hallgatóság a Home Office-nak (az angol belügyminisztériumnak) szánt gúnyos közbekiáltásai aztán rokonszenvtapssá erősödtek, mikor Tynan közölte, hogy a berliniek viszont hasonló konferencia megtartását javasolják jövőre — Berlinben, és biztosítják, hogy azon bárki részt vehet, bárhonnan jön is. A konferencia célját John Colder, az ismert kiadó, a fő szervező így határozta meg: „Jussanak szóhoz a konferencián mindazok, akik a Ma színházát csinálják: írók, rendezők, színészek, producerek, s azok, akik élő kapcsolatban vannak a színházzal — fejtsék ki gondolataikat és magyarázzák meg elképzeléseiket.” Hat témakört jelöltek meg: 1. Ki hozza létre a mai színházat: az író, u 33
