Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 3. szám - Szentiványi Kálmán: Látogatás (elbeszélés)

— Hozzá is. Most majd lehet, hogy ezt írom meg. Van már anyagom jócskán. No nézd csak, amott az iskolánk.

Mit nézzek rajta? Tanya, mint a többi. Nem nádfedelű, hanem cserepes. Mellette magas, új, még vakolatlan épület, az lesz a kollégium.

Kutya futott elénk, örvendezve.

Péter felesége a tornácon várt. Milyen szép nő, hamvas arcán nyoma sincs az átvirrasztott éjszakának! S három kislány sorjázik elém, takaros köd- mönkóben, tréningruhában. Szépek, egészségesek. A legkisebbet még vezetni kell.

Nyúlkálok a zsebemben, hoztam csokit, de három gyerekre nem számítottam.

A nagy, téglapadlós konyhában meleg van. Háziszőttes abroszon hideg sült, kocsonya, bor, új evőeszköz, kristálypoharak. S a háziasszony szűri a párolgó teát.

Homály van itt. A falon ernyős petróleumlámpa; az oszlopok elmaradtak, valahol félúton. Ha az ablakon kitekintek, láthatom a kő emlékművet.

A halk beszédű szép asszonyka fő helyre ültet, kínál s közben érdeklődik, hogyan élünk mi, otthon?

Mit tudhat Ágiról? Átmulatott éjszaka után a feleségemet nem lehet kibírni. Pakolásokért ordít, telefonon gyötri az orvost, kozmetikust. S milyen friss Péter felesége! Mondjam most, hogy Ági Várnában van, s a vállalatnál összeröhögtek a hátam mögött, mert az igazgatóval ment el, szép kis jutalom ez!

Tudjam meg, mennyit lehet itt keresni? Mintha nem lenne teljesen mindegy. Ha ezeket nézem, mintha az a világ, ahonnan jöttem, nekem is idegen lenne egy kicsit. Végre is, Péter a barátom volt. Eljöhetnék ide, Ági unszolása nélkül is. Csak egy szavamba kerülne, és itt tartanának, akár egy hétig. Ági arra is számított.

Kint autó berren, vendégek érkeztek. Az elnök, meg a többiek. Beke- cses, szőrmesapkás emberek sorjáznak be. Letámasztják a vadászpuskát. Mindenkinek jut teríték. Nem akarok velük tartani vadászni? Még Péter is kér.

Nekem innen mennem kell. S nem lett volna szabad idejönni sem. A háziasszony sajnálkozik, hogy nincs étvágyam, nagy úticsomagot készít. Megélek majd belőle néhány napig is.

A szomszédaim bicskával vágják a kocsonyát. Rókáról, nyúlról beszélnek. Péter elvisz engem a Moszkvicson Izsákra, a gyorsvonathoz. Ha jól hajt, visszaér a második hajtásra. S itt előttem (beszélik meg — eddig nem került szóba — most kaptak kiutalást, valóban autót vesznek, ahogyan Ági sejtette. Ha legközelebb jövök — mondják — Péter saját kocsiján jöhet elém.

A kislányok jól nevelt Hiedelemmel pislognak rám.

Mikor az autóba kászálódom, a vadászok intenek, aztán megkerülik az emlékművet és eltűnnek a ködben. Rikácsolva menekülnek a varjak.

Ügy köszöntek el tőlem: viszontlátásra, pedig én nem akarok visszajönni ide az életben! Ha ugyan... Ági rá nem kényszerít.

Péter ügyesen vezeti a kocsit, de a ködben csak lassan haladunk. Nem szól már, hiszen mindent megbeszéltünk. Mintha lövéseket hallanék! Péter is felkapja a fejét, fülel.

S robogunk a nyirkos szürkeségben, az év első napján.

11