Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - SZEMLE - Tüskés Tibor: Károlyi Amy: A harmadik ház
erős ugyan, hogy az egyes részeket ösz- szekötve, egységes, jól eltalált és töretlenül őrzött stílust formáljon ki — a könyv legnagyobb erényét említettem —, ám ez az egység csak külsődleges marad. Belső tartás, belső logika, belső látomás nem fogja egybe az elkülönülő részeket, így a könyv óhatatlanul ötletszerűnek érzett állóképekre esik szét, melyek bármelyikét — úgy érezzük — hasonló stílusban akár mással is helyettesíthetnénk. Ezért, hogy ez oly furcsa s eredeti hangnemű alkotás második fele egyre inkább variatívnak, erőszakoltnak, sőt magyarán szólva: unalmasnak tetszik; mintha az írónő élménye és mondandója csekélyebb terjedelmet kívánt volna. Verses kötete már sejtette, regénye pedig, regényének elképzelése, szándéka s leginkább pompás és töretlen stílusa fölösen bizonyítja, hogy Gergely Ágnesnek ritka jó érzéke van a paródiához, a gúnyhoz — de még talán a groteszkhez is. A Glogovácz és a holdkórosok felemásan sikerült munka — viszont a feladat nehézségei sem kicsinyek, alapvető hibái ellenére is. Joggal üdvözöljük hát e regényt, s nem csupán — miként egyik kritikusa írta — irodalmunk szatíra- insége, hanem elsősorban a vállalkozás merészsége okán, ha a végső megvalósítás alatta is marad a szándéknak. Magvető, 1966. Poór Péter Ez a költészet nem nőies, hanem egy nő költészete. Az igazi líra nem tűr meg semmiféle jelzőt; amit dicséretnek szánnánk, az is visszájára fordul. Károlyi Amy verseiről a legtöbb, amit mondhatunk: igazi költészet. A „nőies” költészet ugyanolyan gyanús fogalom, mint a „fiatalos” vagy „öreges” szó valamely emberi magatartás megjelölésére. Aki „fiatalos”, már nem fiatal. S az „öreges” tempók rosszabbak az öregségnél. Török Sophie, Kaffka Margit — hogy hazai s immár „klasszikusnak” számító példákat mondjunk — líráját az teszi értékessé, hogy elsősorban költészet, amit csináltak, s csupán költészetük megvalósulásának közege nőiségük. Adottságnak, alapanyagnak fogadják el sajátos élményvilágukat, s nem minőségnek. Tehetségük természete nőiségük; nem annak leküzdésében, kompenzálásában, ellenkezőleg: elfogadásában valósul meg lírájuk. Károlyi Amy költészetének legsajátosabb vonása egy egészen egyéni módon értelmezett szürrealizmus. Asszociációs rendszerében az elvont fogalmak hihetetlenül érzékletes képekkel kerülnek kapcsolatba, s viszont: az eleven, érzéki benyomások fogalmi, gondolati megállapításokat indítanak el verseiben. Az Óval ciklus egyik önálló darabjában (Emlék) ezt így fogalmazza meg: Cérnavékony aknaszálon jutok el hozzád, ragyogó kép. Kőzetet fúrok, rétegeket, amíg kibukkan látomásom. Szép fehér rózsa, hallgatag, fehér ujján kis drágakő, a pillantása bányamély, és ívelt szív a felső ajka. Ha érinteném, elporladna. Ez a szemlélet költészetének álomszerű sejtelmességet, elmosódó bizonytalanságot, ugyanakkor látomásos erőt kölcsönöz: új összefüggések, fölismerések megragadására kényszeríti az olvasót. Kép és fogalom összemosódik a versben, a kép az irreálisba csap át, az elvont fogalom tapintható formát kap. Több és más ez, mint a hasonlat; tömörebb, egyénibb, sűrűbb, áttételesebb kifejezésmód. 159 Károlyi Amy: A harmadik ház
