Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 1. szám - Takács István: Skóciai jegyzetek

TAKÁCS ISTVÁN:

SKÓCIAI JEGYZETEK

Búcsú Londontól

Estefelé elállt az eső, mely az amúgy is unalmas londoni vasárnapot még szürkébbre szomorította. Elsétáltam a Hyde Park híres Szónokok Sarkú-hoz. A lucskos füvön tíz-tizenöt ember állt körül egy szikár, kopottruhás férfit. Nyakában elöl-hátul óriási tábla, rajta kézzel írt, nyomtatott betűs felirat: „Gondolkoztál-e már rajta, mi lesz a halál után?” Mivel még nem gondolkoztam rajta, és a dolog egyszerre módfelett érdekelni kezdett, odaálltam én is hallgatni. A kopottruhás ugyanis szónokolt is. S megtudtam, hogy ezt még senki se tudta megmondani, már tudniillik, hogy mi lesz a halál után, de éppen ezért fel kell rá készülnünk, és jóelőre istenhez térnünk, mert aztán már késő lesz.

Hm, ebben valóban van valami. Jó lesz hazatérnem, mert aztán már késő lesz . . . Reggel korán indulok Edinburghba.

Amerre a „Repülő Skót” repül

Az óriási Pullman-kocsikból álló, hosszú, zöld szerelvény mintha csak rám várt volna: ahogy felléptem a King’s Cross állomás peronjáról az egyik kocsiba, máris megrándult a vonat és a mi MÁV-hoz szokott fogalmaink szerint szédületes sebességgel gyorsítva húzott ki a pályaudvar üvegcsarnoka alól.

Nem váltottam előre helyjegyet — időm se, pénzem se volt rá —, s most a kalauz megnyugtat, hogy állhatok Newcastleig. Csekélység! Négy óra út. . A Repülő Skót egyébként hat óra alatt robog fel Edinburghba. 380 mérföld, több mint 600 kilométer — a Repülő Skót valóban repül. London és a skót főváros között csak Newcastleben, ebben a hatalmas kikötővárosban áll meg — három percre.

Ismerkedem a vonattal, a kocsikkal. A „fapados” osztály is párnás: plüss ülések vannak, s minden ragyogóan tiszta. A mosdó valóban mosdó, vakító fehér kagylókkal, hideg-meleg vízzel, szappannal, papírtörülközővel, de a külön W. C.-ben is van ugyanígy felszerelt kézmosó. A kocsiknak nincs külső lépcsőjük. Az ajtók az állomások magasan megemelt peronjával egy szinten nyílnak, könnyű ki- és beszállni, csomagokat be- és kivinni. Ezeknek egyébként a kocsik közepén külön részt hagytak — én és a hozzám hasonló, ülőhely nélkül maradt utasok itt álldogálunk, mert kényelmesebb, mint a szűk és igen forgalmas kocsifolyosók.

Az Ostende—Dover közti hajóutat is agyonnyüzsögték az Európa különböző országaiból vakációról visszatérő angol diákok és diáklányok, s most is kifogtam itt a Repülő Skóton egy legalább kétszáz főből álló ilyen csoportot Egyik kocsiból a másikba rohangálnak, hangoskodnak, harsogva nevetnek és — és olyanok, mint bármely más, vakációról hazautazó diáksereg; még utoljára jól kiszertelenkedik magukat, mert holnap, otthon, már jónak kell lenni.

28