Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - Angyal Endre: Szlovéniai jegyzetek
ránk Glaser professzornak, a könyvtár sok éven át volt igazgatójának érdekes beszámolója az intézmény múltjáról és jelenéről, küzdelmeiről és terveiről. Végigjártuk a szép gyűjteményeket, a beszélgetés során pedig a magyar—szlovén kulturális és irodalmi kapcsolatok számos problémája szóba került. Reméljük, ezeknek a megbeszéléseknek is termékeny eredménye lesz! A könyvtárból Rudolf professzorral — a maribori Umetnostna galerija (Képzőművészeti Galéria) igazgatójával — városnézésre indultam. Gótikus templomok, barokk lakóházak és paloták közt vitt utunk, egészen a Dráváig, ahol Rudolf professzor elmondta: Petőfi is járt katona-korában itt, sőt verset is írt az akkori „Marburgban”. (franko Rudolf egyébként 1941 és 1945 közt, amikor Pavel Ágoston oltalmában a Muravidéken élt, magyarul is megtanult, s több Petőfi-verset fordított szlovénre. Petőfi költészetét tehát egészen közelről és nagyon alaposan ismeri. Sétánkat a Galériában fejeztük be: Branko Rudolf ennek az igazgatója. Mai formájában barokk palota, eredetileg azonban középkori kolostor, és 1700 körül került Gödl-Lanoy grófi család birtokába. A család magyar nemességet is szerzett, s ezért nem meglepő, hogy a díszterem — az egykori templomhajó — barokk freskói közt Budavár felszabadításának képe is látható. Itt és az egykori palota többi termében helyezték el 1950 után a galéria gazdag gyűjteményét: a XX. századi szlovén művészet impozáns körképét. Szlovéniában élő, nem-szlovén művészek is szerepelnek, így a muravidéki magyar Pandur Lajos (művésznevén: Lajci Pandur), aki az „alföldi iskola” színeit, formáit, motívumait vitte el a szlovén tájakra, vagy a közel ötven éve Szlovéniában élő, de a holland—német határvidékről származó Jan Oeltjen, az 1910—20 körüli évek német expresszionizmusának, Marc, Nolde Schmidt—• Rotluff stílusának kései, bár csöppet sem epigon-szerű követője. Érdekesen hatnak a szlovén környezetben, az Alpok világában ezek az „alföldi” és „germán-expresszionista” színek: jelenlétükről azonban nem szívesen mondana le a mai Szlovénia művészeti élete. A mari bori gyűjtemény anyaga zömmel figuratív jellegű, de láthatjuk a mai szlovén absztrakció egyik kitűnő képviselőjének, az igen tehetséges Rudi Kotnik-nak néhány kompozícióját is, láthatjuk a később szintén non-figuratív művésszé váló Zoran Music néhány korai alkotását, a szürrealista Janez Vidic érdekes „Vázaárusítónő”-jét, a két antifasiszta mártírnak, Franjo Golob-nak és Lojze SuSmelj-nek poszt-impresszionista, expresszionista és szürrealista vonásokat egyaránt reveláló műveit, s mellettük a közelmúlt és a jelen szlovén művészetének sok kitűnő teljesítményét. Olyan gyűjtemény ez, amelyet remélhetőleg — a magyar—jugoszláv kapcsolatok megélénkülése nyomán — a mi művészeink és kritikusaink is szorgalmasan látogatni fognak. Az Alpok egyik közeli magaslatának, a Bohorje-nak ezer méteres csúcsán, egy hegyi szálló éttermében ebédeltünk, majd útnak indultunk Ptuj — a római Poetovio — felé? Szentléleky Tihamér ötlete volt, hogy ezt az antik-múltú várost megtekintsük, s valóban, nagy élmény volt ott állni a városka főterén, az ókori Orpheus-relief előtt. De jártunk a Herberstein grófok ptuji várkastélyában is, a vár gazdag gyűjteményei közt. Herberstein Zsigmond báró, a család őse, 1500 körül I. Miksa császár moszkvai nagykövete volt: az „ősök termében” látható képén a XVI. századi orosz és lengyel nemesurak „szarmata” viseletét hordja. A szláv környezetben élő osztrák—német család — később a grófi címet is megkapták — mindvégig megőrizte orosz szimpátiáit, s mint 81
