Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - Ihász-Kovács Éva: Valahol Délkelet-Ázsiában (vers)
a teremőr meghatottan mesélte, az utolsó Herberstein grófot antifasiszta nyilatkozatai miatt a nácik végezték ki. A gyűjteményt azonban gondosan megőrizte a szlovén nép, s a képtárban itt sem hiányoznak Pandur Lajos vagy Jan Oeltjen festményei. Még egy hangulatos vacsora — a belatinci cigányzenekar muzsikája mellett — a ljutomeri kisvendéglőben, s aztán búcsút kellett mondanom Szlovéniának. A Symposion harmadik napján, a cankovai ünnepségen már nem vehettem részt, mert egy meghívás Dalmáciába, a zadari Bölcsészkarra szólított. Elbúcsúztam tehát a muravidéki, maribori és szombathelyi kollégáktól, s május 29-én hajnalban már a muraszombat—ljubljanai motorvonaton ültem. Késő délután pedig, az Isztriái félszigetről a Quarnero felé ereszkedve, megpillantottam az Adriát... Sokat írhatnék még a tengerparti napokról: Fiúméról, Zadarról, Splitről, a csodálatos hajóútról Zadarig, majd Splitig, amikor is alkalmam nyílt a dalmát szigetvilág fantasztikus kis mediterrán kikötőit megismernem. Ez azonban már túllépné a megszabott keretet, de remélem, hogy egyszer dalmáciai élményeimről is részletesen beszámolhatok. Ihász-Kovács Éva: VALAHOL DÉLKELET-ÁZSIÁBAN A lányka messzire nézett, nem gondolt a halálra, piros álmokat font éjies hajába; s nem tudta, hogy a másik percben hamuvá égnek a pipacsos álmok . . . Odafönt a pilóta nem gondolt a lányok álmaira, kioldotta terhét. Egy várandós anya kisfiút álmodott magának, szemével legombolyította az ég pasztellkékjét lenge fonálnak . . . A pilóta nem figyelt a madársírásra, sem az elszakadt fonál szomorú énekére, csak egymás után oldozta ki terhét, s a kérdőjelként-gomolygó felhők közé iszonyatként szállt fel a füst . . . 82
