Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - Angyal Endre: Szlovéniai jegyzetek
(NUK): itt magyar és szlovén tudósok levelezését tanulmányoztam, s itt találkoztam többször a jeles szlovén irodalomtörténésszel és íróval, Anton Slodnjak professzorral, aki maga is szorgalmas látogatója a NUK gazdag kézirattárának. Szlovénia fővárosában sem most jártam először, mégis mindig új örömöt és meglepetést szerzett számomra egy-egy esti séta a várhegy és a kis Ljubl- janica folyó közé beszorult régi városrészben, a barokk székesegyház, a Robba- féle barokk szökőkút és a „terek” (pontosabban: piacok; szlovénül trg) során végig. A székesegyház kupoláján, a mitológiai tárgyú szökőkúton, a házak díszítő formáiban már érezzük a mediterrán világ közelségét, de érezzük az alpesi táj művészi ihletéseit is. Sok a barokk épület, de ha a hosszú kapualjakon keresztül bemegyünk a szűk udvarokba, nemegyszer reneszánsz árkádokra, gótikus lépcsőfeljárókra bukkanunk. Festőiek a várhegyre felvezető utcák s a Ljubljanicáig húzódó keskeny sikátorok is. A XX. századi, lüktető életű Ljubljana közepén régmúlt századok mű vészelnék és embereinek üzenetét hozza ez a kedves, romantikus városnegyed. Mindig szívesen megyek el ide. És szép volt egy másik séta Ljubljana északnyugati külvárosában, ahol a villák, kertek, modern, nagy épületek sora lassankint átmegy a szlovén falusi tájba; háttérként pedig odalátszanak az Alpok hófödte csúcsai. Tiszta, derűs délelőt- tökön még a város szívéből is látni a Grintavec sziklás-havas vonulatát. A Szlovén Alpokban Nemsokára egészen közelről is megismerhettem a Szlovén Alpok lenyűgöző szépségű világát. Az írószövetségi meghívás jóvoltából május 22-től május 26-ig a szlovén írók bledi üdülőjében pihenhettem. Kis autóján, mura vidéki származású, magyarul is jól értő feleségének és diák-fiának kíséretében Kreft professzor vitt el Ljubljanából Éledbe. Csak szuperlativuszokban tudnék megemlékezni erről az útról. Szlovénia talán Európa legideálisabb turista-országa: a természet szépségét a civilizáció vívmányai keretezik és kísérik, ámde sohasem harsogják túl vagy nyomják el. Pompás autóutak, rajta száguldó jugoszláv, olasz, német, osztrák, holland kocsik, szinte minden száz-kétszáz méterre jelzések, útbaigazító táblák szlovén, német, angol szöveggel: ezek a szállókra, nevezetességekre és egyéb tudnivalókra hívják fel a figyelmet. Tiszták, szépen gondozottak a faluk, városkák, hivogatóak és elegánsak a hotelek, vendéglők, táborhelyek. Élvezet és gyönyörűség ilyen országban utazni, üdülni! Útközben megállunk Kranj városában, abban a kisvárosban, ahol a szlovének romantikus költője, a mi Petőfink kortársa, Preseren, töltötte tragikus, küzdelmes életének utolsó szakaszát, és ahol hamvai nyugosznak. 1961-ben, egy tavaszi estén, már jártam itt, Vilko Novak barátomnak és diákjainak társaságában. Akkor mélabús atmoszférát árasztott ez a középkori-barokk városka, és a házban, amelyben Preseren meghalt, fájdalommal markolta szívemet ennek a nagy és nemes géniusznak méltatlan sorsa. Most viszont a májusi délelőtt ragyogásával fogadott Kranj, s az öt év előtti mélabús emlék derűssé változott. Déltájban érkeztünk a Bledi tó partjára, a csodálatos alpesi táj egyik legcsodálatosabb pontjára. Észak és Nyugat felől hósipkás ormok: tiszta időben a partról látszik a Triglav, a „háromfejű hegy”, Szlovénia legmagasabb, mito- szok-övezte hegycsúcsa. Maga a tópart azonban szinte már délies: gazdag 76
