Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 1. szám - Devecseri Gábor: Télemakhosz utazása (vers)
de nyugalom kell, míg élvezhetem, míg van erőm a pihenésre; tudnom: tehetnék mást is, és mégis nyugodnom, csak mint az íj ha egy kicsit lazább. Fölszálló füstje házam tűzhelyének akárcsak messziről szebb, mint a tenger tízezer színe. Most jöjjön hírnök-isten, dobáló orkán, csak hazasegítsen. Szólítasz, nimfa? Jó, kicsit kesergek s mindjárt megyek; szégyenben azért nem maradok itt sem.” 4. „Télemakhosz, lám, milyen fiatal vagy. Hisz voltam én is ifjú, épp ilyen. Rég volt. Mint tenger hulláma, rohan az évek soka, partra csap vidáman, S hogy mért vidáman? Mert mindig csak azt hallom a zenéjükből, ami, hogyha lever vagy sért, ad is rögtön vigaszt. Fiatal szőlő volt az én korom, most méz-szivű bor: nagy korsaja mellett ülök, jól ismerem, úgy kortyolom. Nem irigyellek.” 5. „Utazz csak, fiú, utazz az időben. Belülről én, Athéna intelek. Nesztor iránt a fövenyes Püloszban ha ébred benned tisztelet majdani magad tiszteled s tán meg is ismered. Vagy Nesztorrá utaznod korai? S Télemakhosszá emlékezni ő már lusta kissé? Nem baj: bennetek vándorol az idő.” 6. „Haj, az idő! Sok kincsem van, fiam; de jó társaim felfalták a vészek. Ezért élek csak félig boldogan, Körül ha nézek, gyönyörködöm sugárzó palotámban, s hogy ily illőn csodálod, jólesik. De valami hiányzik, mit kívántam: az állandóság. Minden elszökik,
