Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - Molnár József: Ártatlan kártevő mellképe mozaik-technikával (elbeszélés)
és nekem be kellett mennünk a legközelebbi rendőrőrsre; átestünk együtt a lehelőpróbán. Délutánra — úgy-ahogy — visszatért a jókedvünk is. Nem dől össze a világ; ha az undok belebeszélő vei szemben mi négyen kitartunk amellett, hogy én vezettem, az egész ügy szabálysértéssé zsugorodik. A házaspár bizonykodott, hogy kitart majd a rendőrnek adott eredeti vallomásuk mellett. Nem részletezem a kivizsgálás menetét. A házaspár az első kihallgatásuk alkalmával úgy mondta el az esetet, ahogy valóban lefolyt, de ezt nekünk restellették bevallani. így hát mi ketten egészen a bírói tárgyalásig kitartottunk hazug vallomásunk mellett. Az uram nyolc hónapot kapott, de hozzá- varrták a felfüggesztett hat hónapot is. Nekem három hónapot mértek ki, de felfüggesztették. Férjem hiába fellebbezett; most jogerősen ül. Munkahelyemen az igazgatónő kivételével mindenki részvéttel volt irányomban. Az igazgatónő valószínűleg a rendőrségtől is kért adatokat, és elég. későn hivatott magához. Leültetett, és ezzel jelezte, hogy hosszabban akar beszélni velem. Az első kérdése az volt, hogy miért fellebbeztem, amikor a büntetés végrehajtását úgyis felfüggesztették. A hibát elkövettem: átengedtem az uramnak a kocsi vezetését. Szerinte az elképzelhető legenyhébb büntetést kaptam. Azt feleltem, hogy én magát a bűnösségem megállapítását tartom igazságtalannak. Azt a törvényt, amelyik a feleséget bünteti, azért mert urát egy nagyobb bajból akarja kihúzni — embertelen törvénynek tartom. A jogászok csak okoskodjanak bűnpártolásról, hatóság félrevezetéséről. Én azt az asszonyt vetem meg, aki ilyenkor nem menti az urát. Vért lázit az a törvény, amely jóravaló asszonyoknak ezt a természetes alapérzését jogsértésnek minősíti. A jó törvénynek meg kell engedni, hogy a feleség ilyen helyzetben csaljon, hazudjon, nyomokat eltüntessen, kisebb vétket magára vállaljon az ura helyett. Ö persze, nem értett velem egyet. Szerinte első a közösség, a társadalmi rend, a törvények érvényesülésének érdeke és ezt nem előzheti meg se család, se egyes ember érdeke. Beszélt az alkotmány tiszteletéről. Példát is hozott olyan asszonyokról, akik — amikor férjük ellen állam elleni hűtlenségi pert indítottak — terhelő vallomást tettek férjükre, és ezzel mutatták meg, menynyire szeretik szocialista hazájukat. Az igazgatónő két-három évvel lehet idősebb nálam; okos, hűvöseszű teremtés. Ha férfinak születik, téglaalakú négyszögletes feje, kemény vonásai ellenére is szerezhetett volna hű feleséget. De kemény vonásai már ránézésre is árulkodtak hűvös eszéről. Középiskolás koromban egy album lapozgatása közben enyhe szorongás fogott el, amikor Görgey képét nézegettem. Fájt a tekintete. Amikor új igazgatónőnket először megláttam, ez a Görgey-tekintet jutott az eszembe. Az otthonban valóban katonás rendet tartott. — De a családhoz nem ért — gondoltam magamban, amikor nekem a közösségi érdek magasabbrendűségéről magyarázott. Olyan a természetem, hogy családom érdekeiben gondolkodom. Aki bányász családból származik, az korán megtanulta, hogy van közösségi érdek is; de az a családi érdeket meg nem előzheti. Aztán rátért az uram hibáira. Meglepett, hogy mennyi mindent tudott családi dolgainkról. Tudott az uram förtelmes pálinkaivó szakaszáról, a takarékkönyv visszalopásáról. Persze, nem kellett volna ilyesmiket itt elmondani ennek is, annak is. Meg hogy gyönge jellem az uram, és nem tud ellenállni züllött cimborák befolyásának. Az ilyen természetű embereken nincs segítség. Végére hagyta a nagyágyút: nem igazi élettárs az, aki bajba sodorja 45
