Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 2. szám - Molnár József: Ártatlan kártevő mellképe mozaik-technikával (elbeszélés)

V.

(A szakácsnő kihallgatásáról felvett jegyzőkönyv.)

Készült 196— augusztus 13-án. A jelenlevő szakácsnő személyi adatai- Kustor Mária, hajadon, született 1911-ben Vésztőn, anyja Kustor Mária. A szociális otthonban megalakulása óta mint vezető szakácsnő dolgozik; írni, olvasni nem tud. Jelen vannak továbbá Berecz Agnes konyhalány, mint a szakácsnő írni, olvasni tudó ellenőrző megbízottja és alulírott jegyzőkönyv- vezető, aki a szakácsnő kívánságára szavait igyekszik szó szerint jegyzőkönyvbe venni.

— Az én kálváriám a velős csont miatt kezdődött. Tíz évig nem volt semmi bajom itt. Aznap, amikor belépett hozzánk az új igazgatónő, reggel meglátogatta a konyhát is. Láttam, hogy olyan egyszálbél, amilyenek a fővárosi úri személyek szoktak lenni. Aznap elég sok friss velős csontot kaptunk. Láthatja, hogy mi konyhaiak mind elhízóban vagyunk; nekünk úgy kell a velő, mint a hanyattesés. Eszembe jutott az igazgatónő, akit a pestiek ilyen soványan eresztettek el hozzánk. Nosza, megforrósítottam egy lapos tálat, megpirítottam két vékony kenyérszeletet és két szép csonttal, meg a pirítottke- nyérrel, sótartóval felküldtem egy konyhalányt. Már nincs nálunk, mert tanúskodhatna arról, hogy igazat szólok. Meghagytam neki, úgy igyekezzék, hogy a csont gőzölögjön még, amire felér az igazgatónő szobájába.

Régebben az volt a szokás nálunk, hogy a gondnoktól kitudakoltam, ki végez a gondozottak közül szorgalmasan kerti munkát, ki segít tüzelőhordásban, meg más ilyenféle munkában, aztán jutalmul megetettük velük a velőt. Ez olyan szokás volt nálunk, hogy nem ütközött meg korábban ezen senki. Hát az igazgatónő visszaküldte a tányért, úgy, ahogy felküldöttem, és hivatott magához. Sokan ültek szobájában, de én csak az üb-elnökünkről tudtam, hogy kicsoda. Az igazgatónő az urak előtt lehordott a sárga földig. Hogy én be akarom nála hízelegni magam. Hogy lakáj-típus vagyok. Pontosan csak utóbb tudtam meg, hogy mi is az a lakáj-típus. Szóval, ott padlóra állítva úgy meg voltam zavarodva, hogy nem jött ki szó a számon. Annyit ki tudtam venni az igazgatónő szavaiból, hogy valami főbenjáró bűnt követtem el, de eszemmel nem tudtam felmérni nagy vétkemet. Hát csak hallgattam, hogy ki he derüljön tudatlanságom. — Amikor kifogyott a szóból, visszaküldött a konyhára. Itt kezdtem csak igazán dühösködni. — Még hogy én seggnyaló vagyok? — megkövetem az illetlen szóért. Én, aki néhány hónap múlva elérem az ötvenötöt és nyugdíjba mehetek? A konyhabelieknek persze elmondtam mindent. Cifrákat is mondtam; olyanokat is, amilyenek könnyen kilöttyennek a magamfajta első haragjából. Az is a nyelvemre jött — az igazgatónőre értettem —: bárcsak maradt volna szűzlány az anyja. Két hétre rá megtudtam, hogy a konyhára is beépítette bizalmasát, aki e szavaimat befújta neki. Máig se tudom megérteni, hogy viszont ebből miért nem lett semmi bajom. Pedig ez sokkal nagyobb tiszteletlenség volt, mint velős csontot felküldeni. Attól kezdve lakatot tettem a számra. Nyugdíj-korig nem egészen három hónapom van még hátra; ezt az időt guggolva is kibírom mellette.

Azt is el kell még mondanom a konyhai dolgokról, hogy él itt az otthonban egy bizonyos Máté bácsi nevű ember. Azt, hogy Máté az első neve-e, vagy erre keresztelték, mi itt a konyhán nem tudjuk. Ez a Máté bácsi — ha pörkölt volt ebédre, vagy vacsorára — kopogtatni szokott a konyha ajtaján.

41