Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - Molnár József: Ártatlan kártevő mellképe mozaik-technikával (elbeszélés)
Sokféle gusztusú emberrel találkoztam életemben; ez a Máté bácsi a kondér alján lekozmálódott szaftot szerette. Meghagytam a lányoknak, hogy kaparják össze, és ha kopogtat, nyomják a kezébe. Ezt is 'beárulták; az igazgatónő megint csak hivatott. Azt kérdezte tőlem, hogy meddig akarom folytatni a konyhán a kivételezéseket. Csak ketten voltunk a szobában, nem is szorongtam úgy, mint az első alkalommal. Megmondtam neki, hogy nem természetem a kivételezés. Ha még egyvalaki jelentkezik a kaparékra, akkor kétfelé osztom, ha harmadik is jön, akkor három felé. Ha meg nem tudom már elosztani, akkor majd feljövök hozzá tanácsot kérni, hogy mit tegyek. Eszemjárása szerint erre méregbe kellett volna jönnie, de szelídebb lett. Azt mondta, hogy tudomása szerint nem kerül ki semmi illetéktelenül a konyháról. Valami olyat is mondott, hogy hűségesen vigyázok a népgazdaság tulajdonára. De gondoljak arra, hogy rosszakaratú emberek szeretnek bolhából is elefántot csinálni. Ha Máté bácsinak odaadom a konyháról a hagymás szaftot, akkor rám foghatják azt is, hogy mást is kiadok protekciósoknak a konyháról. Gondoljak az otthon hírnevére. így esett, hogy a Máté bácsinak járó kedvezést is betiltotta. Ettől fogva — holott ezt nem rendelte el — a velős csontokat nagy tésztás tálakra rakattam és feladattam az étkezdébe a levessel együtt. Ebből meg baj lett. Ezek a mi öregjeink olyanok ám, mint a gyerekek; összepöröl- tek a velős csonton. A süket Krizanitsné szomszédja haját is megcibálta miatta. Megint hivatott az igazgatónő. Megkérdezte, 'hogy okosabb dolgot nem tudnék-e csinálni a velős csonttal. Azt hiszem, akkor már nem tudtam azzal a tisztelettel ránézni, ami az elöljárókat mindig is megilleti. Illedelmesen azt mondtam, hogy műveletlen asszony vagyok, most már igazán nem tudhatom, hogy mit is kellene a velős csonttal csinálni. Azóta dobjuk moslékba a velős csontot. Más érdemlegeset nem tudok elmondani a konyhai dolgokról. A jegyző- könyvvezető megjegyzése: Kustor Mária kívánságára Berecz Ágnes felolvasta a jegyzőkönyvet. Nevezett elismerte, hogy vallomása tartalmilag helyesen van felvéve, de csak akkor- helyezi el a jegyzőkönyv hitelesítésére kézjegyét, ha záradékba foglalom, hogy a jegyzőkönyv szövegezésében helyenként igazítottam beszédjén. — Mindenki tudja róla — mondotta — hogy ő nem tud ilyen összefüggően és szépen vallomást tenni. Nem akarja, hogy a leírtakat valaki is hamisításnak higyje és ebből utólag neki baja származhassék. Kemenes Sándor jegyzőkönyvvezető. Berecz Ágnes hitelesítő. VI. (A munkaügyi előadó jelentéséből.) Munkakörrel kapcsolatos baleset az otthonban évek óta nem fordult elő, így az összképpel meg lehetünk elégedve. Felfigyeltem azonban néhány részletvisszásságra. Az adminisztrációban dolgozók aránya feltűnően magas a szolgáltatásban és gondozásban közreműködők arányához képest. Fendt kollegámnak megemlítettem e jelenséget, de ő nem javasol változtatást, mert ez a mintaszerűen vezetett nyilvántartási rendszerben okozna szükségszerűen visz- szaesést. Az igazgatónőnek is megpendítettem e jelenséget. Szavaiból azt vettem ki, hogy ő minden munkahelyén első feladatának a mintaszerű bizonylatolás és az óramű pontosságával működő adminisztráció megszervezését tar42
