Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 2. szám - Kulcsár János: Spanyol requiem (vers)

Kulcsár János: SPANYOL REQUIEM- A 30 éve meggyilkolt Federico Garcia Lorcának

„P á s z t o r:

Garcia Lorca halott! hogy senki se mondta nekem még! Háborúról oly gyorsan iramlik a hír, s aki költő így tűnik el! hát nem gyászolta meg őt Európa?

Költő:

Észre se vették. S jó, ha a szél a parázst kotorászva tört sorokat lel a máglya helyén s megjegyzi magának. Ennyi marad meg majd a kíváncsi utódnak a műből. .

(Radnóti Miklós: Első ecloga)

I. DAL AZ ANDALÚZ HAJNALOKRÓL

Kócos szél száll. Zöld hajába pántlikát a pirkadat fon. Fodormenták illatával fény táncol a tengerparton.

Lomb-vitorlák feketülnek.

Lágy ezüsttel ring a pára.

Rezgő harmatgyöngyök ülnek hűs narancsok aranyára.

Kölyök-erdő bokrain túl torony épül fürtös csendből. . . Nyeregbe száll, s útnak indul kilenc komor lovascsendőr.

II. BALLADA

— Menj el, Federico, letört a szabadság

tűzpiros virága. Díszruhás bitangok lesnek életedre, törnek Granadára.

— Menjek? Hova futnék? Kik halálra szántak,

elérnének végül, s mit ér a halasztás? üszkös seb a költő szülőföldje nélkül.

27