Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Csányi László: Decentralizáció elvben és gyakorlatban
ismeretek és a megismerésre váró káprázatos gyarapodásával, egyre kevesebb a remény. Éppen ezért mellőzhetetlen feladat a differenciáltabb kulturális tevékenység, szórakoztatásban, ismeretterjesztésben, vagy akár a komoly szellemi erőfeszítést feltételező szakmai véleménycserékben. Azt hiszem, sok szempontból megszívlelendő a veszprémi példa, amelyről Bakács Tibor olyan szerényen nyilatkozik (Életünk, 1965. évi III. kötet). Magam is éltem a veszprémi művészklub vendégszeretetével, s tapasztalhattam, hogy ez a szellemi közösség mennyire serkentőjévé tudott válni a gondolkozásnak, az esztétikai nevelésnek, a kultúrának. Hangsúlyoznunk kell, hogy ez a művészklub — némileg megtévesztő nevével — nem egyetlen szerv kegyura- sága alatt működik. Bár fenntartója a szakszervezet, a megyei pártbizottság tapintatos tanácsaival, segítségével kezdettől mellette állt, épp úgy, mint a megyei tanács. Ez az összefogás eleve lehetővé tette, hogy mindenkit befogadjon, s látogatóinak nem kell tartaniok semmiféle kényszertől vagy megrovástól. Egy ilyen klub tagsága — ha ugyan egyáltalán helyénvaló itt ez a kifejezés — természetesen heterogén, a programok is azt tükrözik, de épp ebből következik, hogy mindenki megtalálja azt, ami hajlamainak, érdeklődésének megfelel. Szabad társulás, a szónak igazi értelmében s kötetlen előadásain a .,felszólalás” nem kötelező penzum, hanem a szólásszabadság megnyilvánulása. Számadatokat nem ismerek, de tudom, hogy fenntartása „pénzbe kerül”. De amikor annyi mindenre tudunk áldozni, épp a kultúrára ne jusson elég pénz? Az ilyenfajta befektetés egyébként is valahol mindig megtérül, s egy ország szellemi életének egészséges elevensége mégis csak fontosabb, mint az, hogy valaki milyen messze tudja eldobni a súlygolyót! A szellemi decentralizáció, minden eddigi eredménye ellenére, ma is feladat, s egyik legfontosabb része az önképzés elősegítése, hisz a virtuális lehetőségeket — bármilyenek legyenek is — végtére mindenkinek magának kell valóra váltania. De elősegítése, megkönnyítése közösségi cél, társadalmi feladat, mert a kulturális különbséget csak így lehet megszüntetni, lakó- és illetőségi helytől függetleníteni. A példa azt mutatja, hogy a veszprémi kísérletet részleteiben is érdemes tanulmányozni, eredményeiből valószínűleg másutt is sokat lehetne hasznosítani. Csányi László 112
