Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Tüskés Tibor: Egy "műfaj" jövőjéért
HAZAI JEC/YZETEK Egy „műfaj” jövőjéért Az irodalmi élet két pólusán az alkotó és a közönség, az író és az olvasó áll. Az összeköttetést, az állandó kapcsolatot és kölcsönhatást, író és olvasó rendszeres találkozását a könyvek és a folyóiratok biztosítják. Ezek töltök be az irodalmi élet szervezetében a kettős érrendszer szerepét, ezek szállítják a gondolatokat, eszméket, élményeket az alkotótól a közönségig. Mondhatnánk azt is, hogy ezek -— a könyv és a folyóirat — a hagyományos eszközei az érintkezésnek. Szerepük közös, de azt különbözőképp töltik be. A könyv megjelenése az irodalom életének pirosbetűs ünnepe: gazdag termésű író is legföljebb évente vagy két évente egy alkalommal jelentkezik önálló művel. A folyóiratok az irodalmi élet hétköznapjait jelentik: az olvasónak az irodalommal való állandó és sűrű találkozását. A könyv és a folyóirat között megvan az az „időrendi” különbség is, hogy könyvalakban többnyire az a szépirodalom jelenik meg, ami korábban már valamelyik folyóiratban helyet kapott. A folyóirat tehát a könyvnek nevel igényes olvasót, a folyóiratok gazdag kritikai anyaga az ösztönös olvasót tudatos műélvezővé teszi, kritikai érzéket fejleszt, a tájékozódást könnyíti meg. A folyóirat és a könyv között még az a különbség is megvan, hogy a könyveknél a szerző nevének ismeretéből, a könyv címéből és műfajából általában következtetni tud az olvasó arra, hogy mit tart a kezében; a többnyire „egynemű” könyvvel szemben a folyóiratnál viszont a gazdag és változatos anyag nem engedi meg az egy szempillantás alatti teljes áttekintést: a folyóirat kicsit .^zsákbamacska”, s a folyóiratnak az kell, hogy valami érdekesség ragadja meg az ember figyelmét, hogy szinte váratlan áramütés érje a lapokat végigpörgető olvasó kezét. Irodalmi életünk sajátos szervezetének ismeretében ehhez még hozzá kell tenni, hogy nálunk mind a könyvkiadás, mind a lapszerkesztés erősen centralizált; önálló könyvkiadó csak a fővárosban működik, s itt jelennek meg az ún. „központi” irodalmi lapok is. Ebben a sajátos helyzetben — a teljesen centralizált könyvkiadás viszonyai közepette, valamint a három fővárosi és négy vidéken megjelenő irodalmi lap mellett — látnak napvilágot a vidéki antológiák. Számbavételüket, múltjuk, jelenük és jövendő sorsuk megrajzolását az teszi szükségessé, hogy egy igen bő és gazdag termésről, többé-kevésbé rendszeres megjelenésre és folytatásra szánt kezdeményezésekről van szó. Az elmúlt néhány évben például a következő vidéki irodalmi antológiák jutottak el hozzám (csak a dunántúliakat említem): Ez történt (Szombathely, 1961), Kisalföldi Fórum (Győr, 1962). Üj Helikon (Veszprém, 1963), Pirkadás (Székes- fehérvár, 1963), Üzenet (Dunaújváros), Időnk (Tatabánya, 1963), de tudok az ország más vidékén megjelenő antológiákról is, például: Kiskunság (Kecskemét), Dunatáj (Pest megyei írók és költők antológiája, 1960, 1961). Az antológiák 80
