Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: Madách személyisége
azokkal a hézagokkal, amelyek egy száz éve halott személyiségnél már nem pótolhatók, és azokkal a nehézségekkel, amelyek természetszerűleg jelentkeznek egy személyiségst r u ktú ra utólagos rekonstrukciój án ál. Madách magzati, születési, újszülöttkor!, csecsemőkori viszonyairól nem rendelkezünk megfelelő adatokkal. Viszont kisgyermekkori, iskoláskori, serdüléskori, ifjúkori fejlődésmenetét, ha nem is explorációs és anamnesztikus pontossággal, de főbb vonalaiban ismerjük. Állandóan beteges, szívbántalmai vannak, csúzos, kcszvényes, folyton rekedt, köhögős, melle fáj, lázas tbc-s folyamata van, mely a vérköpésig lángol fel időszakonként stb. Ezek mind fontos tényezők vegetatív státusa megítélésénél, hiszen világos, hogy ezek a testi, szervezeti károsító tényezők a fentebb érintett egység alapján hátrányosan befolyásolták személyiségének normális fejlődésmenetét. A szomatikus tényezőkön túl a társadalmi formációk, a társadalmi erőterek, környezeti hatások oki-nyalábját tekintsük röviden át Madách személyiségportréjának a f el vázolásához. Tudjuk, hogy zsarnoki szigorral nevelik. Igen korán igába fogják tanulni, ötéves korában már magyarul és franciául ír és olvas. Ehhez előbb természetesen franciául is meg kellett tanulnia beszélni. A rigolyózus anya szeretet« ürügyén a gyermekvilághoz idegen, rideg, érzelem nélküli légkört teremt számára. A gyermek harmonikus fejlődéséhez oly nélkülözhetetlen anyához való kötődés helyett rideg-hideg érdektelen világiban él, amelyben a családi pedantéria és prüderia tobzódnak. Így a gyermek Madátíhnak egyszerűen nincs gyermekkora. Még kimondani is szörnyű. Egyénisége elnyomva, speciális irányba torzul. Értelmét, amely örökletesen nagyobb volt a normálnál, agyontáplálják. érzelmi szférája azonban megfelelő szeretet hiányában inkább sivárosodik, s akarati világa bénul. Még sivárabb lesz élete, amikor meghal édesapja, 10 éves korában, tehát éppen abban az életszakaszában, amelyben az apához kötődés lehetősége volna személyisége fejlődésére esetleg kedvező. Maga a halál ténye is mélyen érinti, de méginkább az a körülmény, hogy teljesen magára marad fejlődésének ebben az amúgy is válságos szakaszában. Az az embertelen tempójú tanulás, amire anyja rákényszeríti, gyenge-állandó betegeskedéssel küszködő szervezetének minden energiáját felemészti, és személyisége tovább polarizálódik a diszharmonikus irányálba. Már 14 éves korára elvégzi a gimnáziumát kitűnő eredménnyel és testi-lelki traumái révén válságba rohanó pszichikummal. A szigorú anya azonban ebből mit sem lát. Vas következetességgel halad célja felé, fiából jeles közéletű férfit nevelni, s a családi hagyomány ügyében írói ambíciókat is ébreszteni. így adódik, hogy a 14 éves Madách még kisebb becseivel együtt sajátkezűleg írt heti lapocskát szerkeszt Literatúrai Kevercs címmel, amelynek homlokán ez a normális gyermekvilágtól teljesen idegen. Berzsenyitől kölcsönzött mottó áll: ,Az ész az isten, mely minket vezet.” Az istenítő észnek ez légköre, amit Barta Madáchában oly hitelesen megrajzol, érzékelteti azt a szellemi hatást, amiben a gyermek Madách formálódott, pontosabban szólva: deformálódott. A gimnáziumi tananyag mellett, ami maga is sok volna — ha nem is cppen szellemi, de fizikai teherbírásának, — még zenére, rajzra, vívásra, úszásra, és esztergályozásra is rákényszerítik a kiszolgáltatott s akaratnélkülivé váló eminens bábut, akit ezen felül még betegeskedése is állandóan gyötör. Nem javul helyzete akkor sem, mikor egyetemi tanulmányai céljából Pestre •keiül jog-bcicseletre. A viszonylag vidámabb ifjúd évek helyett a tanuláson 61
