Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: Madách személyisége
Madádh igazi személyiségét a koszorússá vált költő és progresszív politikus elfedték és elfedik előlünk. Az embert műveiből és munkálkodásából akartuk inkább megérteni, holott éppen a fordított utat kellene járnunk, ahogy erre Barta Az ismeretlen Madáchiiban már rámutatott, és egyben példát is adott. Valóban ez a reális megközelítési mód, mert hiszen a személyiség áll primer valóságként a szekundér jellegű költői életmű és a közéleti ténykedések mögött is. Vizsgálati metodikánk a mai személyiségkutatás qualitativ módszerét komplexül alkalmazza, ha nem is egyforma intenzitással, hanem céljainknak megfelelő mértékben. Vezérfonalunk a ,.biográfiai metódus” lesz a Handbudh der Psychologie, 4. B. Göttingen, 1960. alapján. Ebben a személyiségkutatás oélja maga az élettörténet. Tényeket állapít meg és értelmez, „együtthalad” a személyiség-vonások történetével, amennyire ez egyáltalán lehetséges. Hiszen egyetlen egy pszichológusnak sincs módja a bölcsőtől a koporsóig végigkísérni a vizsgálandó személyiséget, így kénytelen autobiográfiai és biográfiai adatokra, személyi okmányokra, levelezésekre, laikusok megfigyeléseire és feljegyzéseire sib. stb. támaszkodni, és ezeket mind sajátos kritériumok alapján meg is rostálni. Hátra volna még elöljáróként a személyiség fogalmának a tisztázása, egyetemleges, az arisztotelészi genus proximum és differentia spedfica igényét kielégítő meghatározása. Ilyen meghatározás azonban ez ideig sem a hazai, sem a nemzetközi szakirodalomban nincs, annak ellenére, hogy a problémának óriási irodalma van. Az összes lehetséges definíciókat Allport pl. öt alaptípusba osztályozza, de fölsorolásukat is mellőznünk kell, mert mi ezek helyett egy még újabb és komplexebb személyiségelméletre támaszkodunk. Legújabban ugyanis a magyar pszichológiai szakirodalom szolgáltatott igein figyelemre méltó és a kutatómunkában felhasználható szemléletet és szempontokat a személyiségvizsgálathoz. Gegesi Kiss Pál akadémikus tanulmányára gondolunk, amelyet a Magyar Pszichológiai Szemle 1963. 2. számában tett közzé A személyiségről címmel. Ebben a szerző kifejti, hogy az ember biológiai és társadalmi formációk egysége, a személyiség pedig „az egyedi ember egyéni tulajdonságainak sajátos összessége és egyben bizonyos rendezettségű egysége", tehát nemcsak a pszichés tulajdonságok összessége. A személyiség harmonikus fejlődéséhez ép biológiai s ezen belül ép anatómiai és fiziológiai feltételek szükségesek, mert ezek adják az alapot a személyiség normális fejlődéséhez. Természetesen ehhez az alaphoz járulnak még a megfelelő környezeti hatások is. A személyiség az egyedi élet folyamán — testi, szervezeti fejlődéséhez hasonlóan — változásokon megy át: a magzati, újszülött, csecsemő, kisgyermek, iskolás serdülő, ifjúi életszakaszok személyiségei különböznek egymástól. Gegesi egy adott életszakasz személyiségét „aktuális személyiség’’-nek nevezte el. Az aktuális szeméyiségek komplex integrációja adja a személyiség fejlődésmenetét. A személyiség 11 pontban soimmázott ismérveit a szerző tüzetesen kifejti, és megvilágítja azt, hogy a változó személyiségformák ellenére az emlékezés-felejtés működés révén, hogyan válik az egyedi élet menete egységgé. „Az emlékezés-felejtés működés következtében alakul ki, válik tartamszerűvé az egyedi élet folyamán a személyiség-struktúra, amely veegtatív, érzelmi, kinetikai és értelmi személyiség-elemekből áll”. Gegesi megállapításai révén kíséreljük meg megközelíteni Madách személyiségét az összehordott, rendelkezésünkre álló tényanyag alapján, számolva 60
