Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 3. szám - SZEMLE - Tüskés Tibor: Arató Károly: Utcai közjáték; Bertha Bulcsu: Harlekin és szerelmese

ízlelése után a költc'siheder iparkodik megföllebbezhetetlen véleményt nyilvá­nítani — természetesen elsősorban ön­magáról, de lehetőleg másokról is. Leg­alább úgy legyen fejjel nagyobb, hogy rálép mások fejére. S most itt van előttünk egy igazán tehetséges költő, a céhlevelet jelentő első kötettel a hóna alatt, barátok és kritika elismerésével, s ez a költő fon­tosnak tartja, hogy példát lásson másban, hogy tanuljon, s hogy ha kell, saját zsengéivel, félmegoldásaival is szembe tudjon nézni. Elsősorban ezért bízom Arató költé­szetének további növekedésében. Mert e költészetnek még — nyilván — növekednie kell, s e költészet — bizo­nyára — még növekedni is fog. Az Utcai közjáték csaknem félszáz verse mindenekelőtt a költői rátalálás örömét jelenti számomra. Azt az örömet, amit a költő akkor érez, amikor rádöb­ben, hogy a Nap nemcsak pusztán egy égitest, hanem napraforgó is, citromszelet is, hogy a kerítés olyan, mint a hal­szálka, s a cingár jegenye: egylábú gólya. A tárgyak többértelműsége, a különféle jelenségek összetűzése, megsejtett és meg­sejtetett kapcsolata a dolgoknak — alig­hanem ez a költő első öröme. S a rá- találásnak, a fölfedezésnek ez a boldog­sága a képek bőségét ülteti a költő tol­lára. Fölfedezi magáról, hogy „látomásai” vannak, hogy költő-szeme van, hogy a képekkel és hasonlatokkal a tárgyaknak egy másik dimenziója, rejtett értelme és jelentése tárul föl. S mintha ezen kicsit maga is megilletődne és csodálkozna. Áhítattal belefeledkezik emlékeibe, múlt­jába, mert érzi, tudja, hogy az emlékezés szinte vonzza a képeket. E versekben tulajdonképpen még keveset árul el mai magáról, magatartása inkább a megfi­gyelő és emlékező költő attitűdje. Szelíd áhítattal réved a gyermekkori tájra, halk panasszal keres valami elveszettet. A megelevenedő emlékek életképszerű ver­sekben, miniatűr epizódokban kapnak formát. De mintha a költő maga is érezné, hogy a versben keményebb dolgokat kel­lene kimondani, mintha mái- maga is arra törekedne, hogy a versben a szavak­nak olyan keménységük legyen, mint a gyémánt, mellyel hideg üvegre jeleket lehet karcolni. Képeket záporozó versei a befejezésnél hirtelen megbicsaklanak, a költő váratlanul groteszk fintort vág. Egykori emlékeket idéző, talán a ride­gebb kedélynek érzelmesnek tűnő vers­szakok után hirtelen valami meglepő, kromatikus akkord zárja le a költeményt. „Jelképem legyen a cigánykerék’' — írja magáról valahol Arató. Ez a hol játé­kosságra, hol fanyarságra való hajlam bizonyára megőrzi a költőt az oldottabb, lágyabb színkeveréstől, az elandalodástól. Arató Károlyban megvan a képesség arra, hogy az ember és a közösség, az intellektus és a kor kérdései is beszű­rődjenek költészetébe; megvan az ereje túllépni azon, hogy a vers csak szép legyen, hogy a vers ne csak tetszőlegesen szaporítható képek teremtésének a puszta lehetősége legyen, hanem egyetlen és végérvényes dolgok megtalálása és ki­mondása, hogy az emberről és a világról minél többet tudjon elmondani. Ügy, ahogy ennek igényét az Utcai közjáték talán két legszebb versében, a kötet mint­egy pilléreit jelentő Válasz és A második futam címűben már megfogalmazta: — kissé szabadon idézem — a káprázat már nem elég, a kőtábla törvényei kellenek. Bertha Bulcsu egy olyan időben, olyas­mit és úgy tudott kimondani, hogy azon­nal figyelmet és érdeklődést keltett. Azt hiszem, nem túlzók, ha azt mondom, hogy első, Lányok napfényben és új, Harlekin és szerelmese című novellás- kötete a megjelentnél kétszeres példány­számban is elkelt volna. De nemcsak az ol­vasók tanulták meg nevét, a beavatottak, az irodalomkritika is a java írók közt tartja számon. Egy romániai magyar kritikus hosszú levelezést kezd a szerző­vel, s fölállítja a Bertha-novellák „filo­zófiai képletét”. Valaki Kaliforniából ír, nem tudnám-e megszerezni és elküldeni az író új könyvét. (Megírtam, hogy nem.) Bertha maga is jóízű anekdotákat tudna mesélni, hogy járt, amikor budapesti könyvesboltokban saját könyvének egyet­len visszamaradt példányát kereste. Honnét ez az érdeklődés? Bertha egy olyan időben, olyasmit és úgy tudott kimondani, hogy azonnal figyelmet keltett — említettem az imént. A jelentkezés idejének, a hangnak és a 14K

Next

/
Thumbnails
Contents