Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 3. szám - SZEMLE - Tüskés Tibor: Arató Károly: Utcai közjáték; Bertha Bulcsu: Harlekin és szerelmese
ízlelése után a költc'siheder iparkodik megföllebbezhetetlen véleményt nyilvánítani — természetesen elsősorban önmagáról, de lehetőleg másokról is. Legalább úgy legyen fejjel nagyobb, hogy rálép mások fejére. S most itt van előttünk egy igazán tehetséges költő, a céhlevelet jelentő első kötettel a hóna alatt, barátok és kritika elismerésével, s ez a költő fontosnak tartja, hogy példát lásson másban, hogy tanuljon, s hogy ha kell, saját zsengéivel, félmegoldásaival is szembe tudjon nézni. Elsősorban ezért bízom Arató költészetének további növekedésében. Mert e költészetnek még — nyilván — növekednie kell, s e költészet — bizonyára — még növekedni is fog. Az Utcai közjáték csaknem félszáz verse mindenekelőtt a költői rátalálás örömét jelenti számomra. Azt az örömet, amit a költő akkor érez, amikor rádöbben, hogy a Nap nemcsak pusztán egy égitest, hanem napraforgó is, citromszelet is, hogy a kerítés olyan, mint a halszálka, s a cingár jegenye: egylábú gólya. A tárgyak többértelműsége, a különféle jelenségek összetűzése, megsejtett és megsejtetett kapcsolata a dolgoknak — alighanem ez a költő első öröme. S a rá- találásnak, a fölfedezésnek ez a boldogsága a képek bőségét ülteti a költő tollára. Fölfedezi magáról, hogy „látomásai” vannak, hogy költő-szeme van, hogy a képekkel és hasonlatokkal a tárgyaknak egy másik dimenziója, rejtett értelme és jelentése tárul föl. S mintha ezen kicsit maga is megilletődne és csodálkozna. Áhítattal belefeledkezik emlékeibe, múltjába, mert érzi, tudja, hogy az emlékezés szinte vonzza a képeket. E versekben tulajdonképpen még keveset árul el mai magáról, magatartása inkább a megfigyelő és emlékező költő attitűdje. Szelíd áhítattal réved a gyermekkori tájra, halk panasszal keres valami elveszettet. A megelevenedő emlékek életképszerű versekben, miniatűr epizódokban kapnak formát. De mintha a költő maga is érezné, hogy a versben keményebb dolgokat kellene kimondani, mintha mái- maga is arra törekedne, hogy a versben a szavaknak olyan keménységük legyen, mint a gyémánt, mellyel hideg üvegre jeleket lehet karcolni. Képeket záporozó versei a befejezésnél hirtelen megbicsaklanak, a költő váratlanul groteszk fintort vág. Egykori emlékeket idéző, talán a ridegebb kedélynek érzelmesnek tűnő versszakok után hirtelen valami meglepő, kromatikus akkord zárja le a költeményt. „Jelképem legyen a cigánykerék’' — írja magáról valahol Arató. Ez a hol játékosságra, hol fanyarságra való hajlam bizonyára megőrzi a költőt az oldottabb, lágyabb színkeveréstől, az elandalodástól. Arató Károlyban megvan a képesség arra, hogy az ember és a közösség, az intellektus és a kor kérdései is beszűrődjenek költészetébe; megvan az ereje túllépni azon, hogy a vers csak szép legyen, hogy a vers ne csak tetszőlegesen szaporítható képek teremtésének a puszta lehetősége legyen, hanem egyetlen és végérvényes dolgok megtalálása és kimondása, hogy az emberről és a világról minél többet tudjon elmondani. Ügy, ahogy ennek igényét az Utcai közjáték talán két legszebb versében, a kötet mintegy pilléreit jelentő Válasz és A második futam címűben már megfogalmazta: — kissé szabadon idézem — a káprázat már nem elég, a kőtábla törvényei kellenek. Bertha Bulcsu egy olyan időben, olyasmit és úgy tudott kimondani, hogy azonnal figyelmet és érdeklődést keltett. Azt hiszem, nem túlzók, ha azt mondom, hogy első, Lányok napfényben és új, Harlekin és szerelmese című novellás- kötete a megjelentnél kétszeres példányszámban is elkelt volna. De nemcsak az olvasók tanulták meg nevét, a beavatottak, az irodalomkritika is a java írók közt tartja számon. Egy romániai magyar kritikus hosszú levelezést kezd a szerzővel, s fölállítja a Bertha-novellák „filozófiai képletét”. Valaki Kaliforniából ír, nem tudnám-e megszerezni és elküldeni az író új könyvét. (Megírtam, hogy nem.) Bertha maga is jóízű anekdotákat tudna mesélni, hogy járt, amikor budapesti könyvesboltokban saját könyvének egyetlen visszamaradt példányát kereste. Honnét ez az érdeklődés? Bertha egy olyan időben, olyasmit és úgy tudott kimondani, hogy azonnal figyelmet keltett — említettem az imént. A jelentkezés idejének, a hangnak és a 14K
