Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 3. szám - SZEMLE - Poszler György: Takács Tibor: A kaftános fejedelem
kommentálja az életet, leír, gondolkodik, aggódik — mindezt úgy, hogy tökéletes, manapság talán szokatlan és ritka egyensúlyt tart külső és belső világa közötl. Józan és komoly költő. S az Emberi nyel- ven-nek éppen ez a poézissel szembeni, alázatosan öntudatos és ugyanakkor a végsőkig komoly és felelősségteljes költői magatartás a legrokonszenvesebb vonása és egyben a mai magyar költészetben sajátos helyet biztosító értéke. (Magvető, 1965) Takács István Takács Tibor: A kaftános fejedelem Történelmünk egyik legforróbb és legizgalmasabb időszakába, a XVII. század másfélszázados török hódítástól és Habsburg-zsarnokságtól gyötört, de szabadság- harcos jövőt vajúdó utolsó évtizedeibe vezet el Takács Tibor új regénye, A kaftános fejedelemA zömben a nagy utazások lázát rögzítő sajátos hangú költészete, a töröktől megszállt Buda történetének egy epizódját felelevenítő mozgalmas ifjúsági regénye és lírai hangvételű Móra-könyve révén már ismert fiatal szerző nagy tárgyi tudással és biztos történelmi érzékkel nyúl témájához, és regénye hőséül az egész forrongó korszak legtalányosabb-tragikusabb figuráját, a császártól földjeiről elűzött, főúri árvából török-csinálta fejedelemmé emelkedő, de csakhamar a száműzetés rideg magányába zuhanó Thököly Imrét választja. A regény az eperjesi diákévektől a káprázatos sikereken és a török adta királyságon át egészen az utolsó, zertnyesti diadalt követő könyörtelen bukásig kiséri végig a kalandos évtizedek e legkalandosabb életútját, és Takácsnak van elég atmoszférateremtő és jellemformáló ereje ahhoz, hogy ebben a rendkívüli sorsban az egész kor útkereséseinek és vajúdásainak nagy hatású jelképét teremtse meg. Takács Thökölyje az átmeneti kor sajátos figurája, aki egyrészt a kisebbik magyar haza és a protestáns relígió szabadsága védelmében kardot rántó erdélyi fejedelmek, Bocskai, Bethlen és Rákóczi György utóda, ugyanakkor azonban előképe az erdélyi és protestáns ügyet egyetemes nemzeti üggyé emelő II. Rákóczi Ferencnek is. Csakhogy a szabadságharcos fejedelmek a még ereje teljében levő török hatalom árnyékában, a virágzó Erdély gazdasági alapjain csináltak európai látókörű transzszilván politikát, Thököly pedig a hanyatló porta és a félkegyelmű Apafi által vezetett Erdély mellett csupán a bujdosók keserűségére támaszkodhat. A regény egyik legfőbb érdeme, hogy az elerőtlenedő török hatalommal való szövetség korszerűtlen és a nemzeti haladás fő irányával ellenkező eszméje mellett is meg tudja mutatni Thököly törekvéseiben az őszintén becsületes szándékot, és éppen ezért elkerülhetetlen bukásában is a tragikus nagyságot. Takács Thökölyje tragikus hős, aki nemes céljai érdekében használt korszerűtlen eszközei révén végül is magányossá lesz, és buknia kell, mert szembekerült a történelmi ■ fejlődés logikájával. A regény tökéletesen zárt kompozíciója metszőén éles kontraszthatásokkal világítja meg Thököly üstököspályájának és a történelem irányának tragikus összeütközését. A cselekmény az első fejezettől, az eperjesi iskoladráma bemutatójától az utolsóig, a kétes értékű zertnyesti diadal leírásáig az izzóan zseniális Thököly és a kisszerűén, de praktikusan okos Teleki Mihály kancellár között feszülő ellentétre épül. Thököly sziporkázó lángelméje és robbanó indulata lenézi a kancellár józan praktikáit, Teleki szívós okosságát pedig taszítja a fejedelem felelőtlen zsenialitása. Thököly és Teleki párharcában nemcsak két politikai koncepció ellentéte ölt testet, hanem két emberi magatartás különbözősége is dokumentálódik. Ezt a történelmi méretű párharccá éleződő ellentétet az teszi tragikussá, hogy Takács cselekményépí142
