Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Hegedűs András: Gárdonyi Géza győri évei

szerű, sőt jelképes értelmű; csak a haza, a család, barátság, a szerelem kötelékeiből kiszakított, bajtárstalan lelkében vajúdhatott életre a Mű. Művét örökbe hagyta, s midőn az utókor csodálata a Színjátékot „isteni”-nek, emberfölötti szépségűnek nevezi el, evvel kiáltóbbá teszi a magányt, mely életében kísérte; a féltékenység még sírját is elrejti, úgyhogy csak évszázadok múlva találnak reá. Hánytvetett sorsa, csalódásai, száműzetésben telt élete, kínzó honvágya szenvedélyessé teszik természettől fogva heves érzékenységét, és ifjúi szelíd, révedező arcára a büszkeség és embermegvetés kemény vonáséit edzik. „A leggyászosabb arc — mondja Carlyle a nápolyi mellszoborról —melyet valaha megörökítettek, magányos, mintha az űrbe nézne; halhatatlan bánatot és fájdalmat fejez ki és mélyen érzett, halhatatlan diadalt. Tragikus, megindító arc, a gyermekéhez hasonló lágyság, szelídség, szeretetteljes odaadás és mindez mintegy éles visszautasítássá, lemondássá, büszke és reménytelen fájdalommá fagyva. Jámbor és éterikus lélek, mégis komoran, engesztelhetetlenül, metszőén tekint reánk, mintegy jégfalak börtönébe zárva.”

H i (1 E D Ü S ANDRÁS

GÁRDONYI GÉZA GYŐRI ÉVEI

1885. szeptember 27-én a Hazánk vasárnapi számában a főszerkesztő arról értesítette olvasóit, hogy „Gárdonyi (Ziegler) Géza urat, ez ismert népszerű írót” főmunkatársként szerződtette. Az októberi számban az új főmunkatárs már be is mutatkozott A vad tudós és fia című humoreszk folytatásos közlésével. Ezzel megkezdődött Gárdonyi Géza egy megszakítással 1888 végéig tartott győri újságírói, lapszerkesztői és írói munkássága — tele lázas tevékenységgel: olcsó sikerrel és keserű kudarccal, nehéz robottal és nemes szolgálattal, alacsony ízlésű írásokkal és ígéretes alkotásokkal.

Nemcsak győri élete volt nehéz, göröngyös, az ide vezető út is buktatókkal volt tele. Tanítóból lett újságíró. A „népnevelés igáját” húzta Karádon, Devecserben, Sár- várott és Dabronyban. S amikor már nem bírta s az írói ambíció arra ösztönözte, hogy a krétát a tollal cserélje fel, bekopogtatott a Hazánk főszerkesztőjéhez, Pereszlényi János református lelkészhez, s ezeknek a szavaknak a kíséretében kérte alkalmaztatását: „Én szegény vagyok, nincs egyebem az elhagyandó tanítói kenyeremnél. .

Nagy múltú, nemes örökségű lap volt az a Hazánk, ahol helyet keresett magának Gárdonyi. Az 1847—48-as számokat Petőfi forradalmi versei ékesítették; Arany János, Vajda János, Tompa Mihály, Sárosi Gyula, Garay János, Gyulai Pál írásai avatták az akkori Hazánkat a legjobb országos lapok egyikévé. Forradalmas kor volt az, tele hősiességgel és nagyot akarással, népfelszabadító és függetlenséget hirdető írásokat igénylő olvasókkal. Gárdonyi más korban, a dualizmus Magyarországában lett annak a Hazánknak, a munkatársa, amelyik konzerválni és népszerűsíteni akarta mindazt, ami 67-ben létrejött. Azt az illúziót igyekezett olvasóiban meggyökereztetni, hogy ez a kor a nemes értelemben vett demokrácia kora. A helyzetével megelégedett polgárság lapja volt, csak a feudális jogokat visszakövetelők számára volt fricskázó szava, különben a puha megelégedettség, az izgalommentes nyugalom légkörét árasztotta. Olvasói pedig szórakozni akartak: az újságíróktól nem tanítást, figyelmeztetést, lelki- ismeretet furdaló írásokat vártak, hanem mosolyra fakasztó, könnyű kalandot, az unalomban elernyedő idegek bizseregtető izgatását. Ilyen helyzet fogadta a düledező iskolából, a fűtetlen és kopár tanítói szobából Győrbe toppanó Gárdonyit.

Gárdonyi ezeknek az igényeknek a szolgálatába állította a tollát 1885-ben a Hazánknál. A lap tárcarovatát megtöltötte burleszk históriákkal, összeállította a hir99