Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Hegedűs András: Gárdonyi Géza győri évei
detéseket és a napi érdekes híreket, készítette a felszínes beszámolókat a színházi előadásokról. Ö volt a lap mindenese, gyors kézzel, elmélyülés nélkül, hígra eresztve kellett írnia, hogy időben készen lehessen a lap. Irt is Gárdonyi: sarkallta az anyagi kiszolgáltatottság; komikus, groteszk történetei ekkori alacsony esztétikai nézete sugallatából is szaporodtak. 1886. január 1-én új lépésre szánta el magát: önálló lap, a Tanítóbarát szerkesztésébe kezdett bele. Radikális polgári szemléletét az oktatásügyről vezércikkeiben fogalmazta meg; visszaütött az elhagyott iskola hatalmasai: a miniszter, a nagygazdák, papok felé, és felrázta, emberi öntudatra ébresztette egykori tanítótársait. Ettől kezdve kettős munkát végzett Gárdonyi Győrött: nehéz robotot a kapitalista sajtó gépezetében, saját primitív irodalmi ízlésének ingoványában és nemes szolgálatot az Eötvös-féle népoktatási törvények megvalósításáért. A Tanítóbarátot 1888-ig, győri tartózkodása végéig szerkesztette. A többi — azonos szemléletű — győri lapnál sohasem maradt sokáig. Váltogatta, cserélgette íróasztalát attól is függően, hol ígértek nagyobb fizetést. Csak a kenyérkereset, de a szive, meggyőződése nem fűzte ezekhez a lapokhoz. 1886. január 1-én már nem találjuk a Hazánknál, a Győri Közlönyhöz szerződött, ahol meg is kezdte első, romantikus regényének, az Álmodozó szerelemnek a folytatásos közlését. Közben az írói ambíciótól és az anyagi kényszertől hajtva — 5 nap alatt! — 1886. május 12-től május 17-ig elkészítette első színpadi művét, a Zendülés a pokolbant. A fantázia szülte, olcsó él- cekre épített darabot a pesti Népszínházban akarta bemutatni, de visszautasították. Pesti és nem a győri színházhoz kopogtatott be, mert akkor már a fővárosba költözés gondolatával kezdett foglalkozni. A Budapesti Hírlapban meg is jelent három írása, itt külső munkatársi megbízást kapott. Kísérletezett még a Budapestnél, az Egyetértésnél, s végül a Függetlenség belső munkatársává fogadták. Nem akart megrekedni a vidéki lapok szintjén, s fel is költözött Pestre, s 1886 májusában a Tanítóbarátot már innen küldte szét a néptanítóknak. Itt is lázas tevékenységben teltek napjai. A Függetlenség, a Budapesti Hírlap mellett helyet kapott az Egyetértésben is, itt a sakkrovatot szerkesztette. Mert a sakkban tekintély; győzött a pesti sakk-kör nemzetközi versenyén 1887. január 30-án, s ezért a sikeréért a Magyar Sakklap szerkesztésével is megbízták. Még ez is kevés! Ö, aki a Tanítóbarátban azt követelte a néptanítóktól, hogy bővítsék a tanítóképzőből hozott morzsányi ismereteiket, nem rekedhetett meg az egri képző nyújtotta műveltség szintjén. Beiratkozott a pesti polgári tanárképző intézetbe magyar—történelem szakos hallgatónak. Gárdonyi nem lelte helyét ebben az iskolában sem, következetesen üldözte fátuma: a tanár—diák összetűzés a pesti tanárképző intézetben sem maradt el. Király Pál irodalomtanár egyik munkáját Gárdonyi megbírálta, s ezzel magára haragította nemcsak a megsértett tanárt, hanem az igazgatót is, sőt a bírálatot közlő Budapesti Hírlap főszerkesztőjét is. A következményt nem várta meg: kilépett az intézetből, nem szerezte meg a tanári diplomát. Közben a fővárosból a harmadik győri lapnak, a Győri Hírlapnak kezdte küldözgetni fővárosi tárcaleveleit, majd amikor a szerkesztőtől, Szávay Gyulától 1300 forintos fizetési ajánlatot kapott, ismét szedte a sátorfáját és Győrbe költözött. 1887 szeptemberében már a Tanítóbarátot Győrött szerkesztette. 1887. október 2-án pedig azt jelentette be a győri közönségnek, hogy átvette Szávay Gyulától a Garabonciás Diák című élclapot. Gárdonyi József közlése szerint azért került Gárdonyihoz ez a lap, mert a Győri Hírlap főszerkesztője ezzel törlesztette a megígért, de nem teljesített munkatársi fizetést. Gárdonyi már 1886-tól állandóan írt a Garabonciás Diákba, fő- szerkesztőként pedig szinte ő töltötte meg a lapot stilizált, groteszk, ízléstelen diáktréfákra emlékeztető írásokkal. 1888. július 1-én a Győri Hírlap tói is megvált, s ismét a Hazánk főszerkesztőjével kötött szerződést. A szerződés felmondása 1889. április első napjaiban történhetett volna meg, de Gárdonyi már előbb, 1888 végén elhagyta Győrt. Közben önálló kötetkék kiadásával is foglalkozott. Még 1886-ban megjelentette a Szerelmes történeteket, majd 1888-ban a Szépség titkait, A szerelem titkait, a Szerelmi levelezőt és a Száz novellát. A szerelmes történetek ben és a Száz novella két füzetkéjében azokat az írásokat gyűjtötte össze, amiket előbb a különböző lapok tárcarovataiban már megjelentetett. A színpadi művek írása továbbra is nyugtalanította, 1888. március 2-án bemutatták háromfelvonásos ,,bohóság”-át. a Divatgrófot. 100
