Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 3. szám - Szántó Gábor: Csúnya lány (vers)
a bélyeg: apja foglalkozása egyéni paraszt. Mert az apja nem lépett a többivel. Hát tönkre akarod tenni a fiadat? Az asszony elment. Ábris Pál ottmaradt a kocsi oldalánál egyedül és tehetetlenül. Még a felesége után se tudott nézni. Mikor körültekintett, már csak a lovak voltak mellette. Befogta a lovakat és vetni kezdett. Engedte a lovakat magukra. A vetőgép csoroszlyáinak pléh-hangja elveszett a csendben. Sivár volt a határ, szűk volt, és kísértetiesen üres. A foga között serceg a por. Mennek a lovak, húzzák a gépet. Hull a mag a földbe ... és a termést már nem ő aratja le ... nem ő ... A gondolatot nem gondolta végig, mert akkor visszaretten, és akkor megy tovább minden, mint eddig. De megteszi, amit gondolni kezdett. Más kiút nincs . . Akkor nem kell fejet hajtania ... és ... nem megy tönkre a család. De hátha nem hal meg az öreg. Nem hal meg. Idős Beke Sándort még a halál se kényszeríti földre. Igaz, most még magatehetetlen, de még él, még élhet. S ha megél tovább is, akkor ő aratja le a termést. Száll a por a lovak patája alól. A reménysugár, szalmaszál. Hátha az idős, keménykezű Beke Sándor mégis megbirkózik a halállal. Hátha... akkor... akkor marad minden így, ahogy van. És Ábris Pál szembenéz továbbra is a világgal, a feleségével. ifjú Beke Sándorral, mindenkivel, mert idős Beke ... A szomszéd faluból lélekharang szavát hozta a szél. Ábris Pál megállította a lovakat. Öklét az ég felé emelte és káromkodott, míg a harang szólt. És többé nem gondolt semmit. * Most a kórházi szoba is olyan üres, mint akkor a határ. Nincs senki, csak maga, egyedül és a fehér falak. Olyan tág ez a szoba és olyan fojtogató, mint a határ, mikor az utolsó napon vetett. Most se gondolja tovább, mint akkor se, csakhogy most nem szól a lélekharang. A nővér lép be. A feje alatt megigazítja a párnát. Megfogja a kezét a csuklója alatt, méri a pulzusát A kéz meleg és gyenge és biztos és leheletkönnyű. Az ő kemény, barna keze mellett mint a játékszer. Mindig megvetette, kimosolyogta az ilyen finom, úri kezet. Most olyan jó, mint a falat kenyér. A nővér tesz-vesz a szobában, kérdez és ő válaszol. Most olyan jó válaszolni, és kérni, hogy ... — Nővér. Mondja meg a főorvos úrnak, mondja meg, hogy jobb volna nekem mégis a közös teremben .... Szántó Gábor; CSÚNYA LÁNY Csúnya lány, csúnya lány, liliom, lehullt a kölyök-nyár, hol a nyár, üvegek mezején merev a jégszirom. Csúnya lány, csúnya lány, liliom, ne félj, ne szaladj, mosson a fény, drót-ujjak nyíljanak tenyérré hajadon. Csúnya lány, csúnyu lány, liliom, dermedő madár, te, mérgező szívünkön, keserű levelű lapukon. 64
