Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 3. szám - Debreczeni Imre: Hepatitis (elbeszélés)

hajtogatott százast, s nyújtotta. Nem vette el. A gazda tanácstalanul topogott a rendelő közepén, ő akkor már a másik ablaknál állt. Nem emlékszik rá, mikor vette kézbe azt a fecskendőt, de egyszercsak a kezében volt, s azzal játszott. Maga elé tartotta, óvatos mozdulattal tolta a dugattyút. Túl az ablakon fehéren és csendesen feküdt a falu és akkor, egy pillanatra, úgy tűnt, mintha nem is az ő, hanem a falu kezében volna az a fecskendő. Még bele is borzongott, nem kedvelte az injekciót. Az úton egy sovány asszony közeledett. Igen, Törőcsikné volt, ráismert. Valami baj lehet, különben mit akarna. Márton köhintett a háta mögött.

— Hát akkor én . . . — motyogta.

— Holnap jöjjön el újra — mondta ő anélkül, hogy visszafordult volna.

— Holnap? — szólalt meg Acsádi — holnap már én... — nem fejezhette be. Hirtelen fordult feléje, rátette átható tekintetét, s megingatta a fejét:

— Nem, Béla. Ne haragudj, meggondoltam.

Acsádi lekapta szemüvegét, úgy meredt rá, majd segélyvárón Margitra.

— De hiszen az áthelyezés, a megye, a megállapodásunk...

— Nem — ingatta ő tovább a fejét.

Acsádi néhány végtelennek tűnő másodpercig tétovázott még, aztán összekapkodta holmiját. Köszönés nélkül indult.

Ment a gazda is. Nyakán hónál fehérebben világított a tiszta kötés.

Az asszony mosolyogva nézett utána.

Szelestel László: Szüret

43