Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 3. szám - Illyés Gyula: Számadó (vers) - Virág Márta: A Derkovits-kiállításon (vers)

Illyés Gyula: SZÁMADÓ

őszül hajam, mélyülnek a redők.

Több egyre köröttem a fiatal. Vakoskodván érzek szomjú erőt, legyek a legmesszebblátó magyar.

Valami juhász-számadói gond susogja, nem mehetsz még, munka vár. Őriznem kell egy nem-enyém vagyont. Rám néz egy jégverés-csöpülte nyáj.

. .. Valami ősi lápokba vonult hite-konok község hű papjaként (kit azzal áld, amivel ver az Ür!)

templomtálanul-pálásttalanul (s vívódva folyton, mit hoz ránk az ég) kell osztanom úrvacsorát s igét!

Virág Márta: A DERK0VITS-K1 ÁLLÍTÁSON

Milyen mélységbe láttak szemeid,

— az ember szinte beleszédül — ö szem könnyezik, a szív jajong, s a száj szitokra fakad végül.

Tömény e kín. A kéz ökölbe szorul és ütne vissza, hogy azoknak is fájjon, kik miatt az anya védőn ráborul csupasz fiára, hogy az meg ne fázzon.

Micsoda harc! Inak, csontok ropognak s a fogak csikorognak sikoltva! Micsoda világ, mikor az élő irigykedve nézett a holtra!

Milyen mementó! Sziklák dübörgése! Ki érezve él, velőkig remeg!

Képeid vádolón kiáltják az égre:

„A múlt ilyen volt! Emlékezzetek!”