Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 2. szám - SZEMLE - Várkonyi Nándor: Takáts Gyula: Évek, madarak
„Narancsszínű pálcákkal bókái a reggel... Kering az ég lilára-gyulladt szárnya / s a sávos árnyak, mint tikká dl zebranyáj / lassan vonulnak . .. Sűrű nap ez! És éles, mint a bárdi / Letaglózza a horkanó határt... Gyémánttal faragott fény sodra kíséri az útján... A tűzszínü szegfű égre dobálja / szirmai mély parazsát s lángol a szépia menny... Mámoros lila vizekben / fürdemk a halak... Fénnyelkötött sugárzó gyűrűket / füttyent a zöld máringók torka.. . O, szőke őrület pávázó tolla... A mákvirág s az almalomb / lilázó, éber ködbe vont... Üszőit a barna hegedű, j mint árnyék, karcsún-telt madár... Rezzen a toll és egy hiperbolán / elindul lassan két szölővirág... A forrás és az ég taván a hársfa / a kép a vers füzébe mártva... Ragyogj, akár a mély tavak / tündére hűvös gát alatt... Szavak arany varázsa körém dönögve szédült... Ostorívű part... A pikkelyes kévék, tüzes gyöngysorok / bőrszín fényesője házunkra csorog... A sercegő, égtükrű jégre varázslóként, minden ütésre / sikoltó csillagot vágott a szeg... Pirosat rikoltott a kakas fsa menny hálója szétlmsadt...” Ennyit ízelítőül a motívumokból; most nyúljunk a kész művek közé, s szúrópróbaképp tekintsünk meg kettőt-hármat, hogyan állnak össze képpé, azaz verssé. (Persze, ismét csak töredékeket mutathatunk.) Vihar előtti táj, van Gogh modorában: Láthatatlan műhelyekben, melyeknek fény az oszlopuk, ikrás ezüstben fürdiemk a tarkaszárnyú kakaduk. A vár lilára vál. Csipkés fokán a gólyáik tánca leng. A hőség ingó áramán az erdő kígyózva kereng. És sorra hangot váltanak a tornyok ércvirágai. A láthatatlan szellemek varázsát szinte hallani. „Hattyúlány”, Gauguin modorában: Kék ágyban a Űzik este, kagylón evez hínárszigetre ... Hazája kék tavak. Tanyája lilába ágyazott sziget. Sistergő nádak muzsikája álmodta könnyűnek ... Haján aranyló szirmokat sző át a zöld elő moszat... Hal is, virág is, ember is. Egy titkos óra látja is. A déli halvány hold alatt a napfény olykor rámutat. „Szicília”, „ahogyan érzi”: Minő kartánc! Varázsló lendület! A várak, mint a harcosok s a templomok, mint zsenge jón szüzek dobognak fenn az ormokon. 150
