Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 2. szám - SZEMLE - Várkonyi Nándor: Takáts Gyula: Évek, madarak

a tárgyak súlya szerint, s egész versekkel szemléltetni a képalakulást; ez azonban nem fér el egy ilyen dolgozat keretében, ezért szemle helyett töredékes szemelvények közlésére szorulunk, csupán utalhatunk tételünkre, s jelezzük a versben megszólaló alapmotívumot.

Teremtés:

Úszom a roppant zöld elemben, mely hat földre ringat kezedben, és életem tehozzád tágul, hozzád, ki lényeg és a kezdet, ki a semmiből kiemelted.

Mint szép, zöld sejtek barna magja, úgy fekszem ép a sűrű habba és hallgatom, mit zúg a mélység. Csigák, források szűz dalával így játszom én a kék halállal.

Tanít az öselem. Mellemre rádöl a mennyek szerkezetje s az ég és víz között a testem fwrösztöm, míg remeg a nyárvég, mint lüktető, tüzes halánték.

(Vízen)

Csírázás, zsendülés:

Hol szűz a völgy és mély a hús, ott zeng a néma hegedűs.

Se nem tücsök, se nem cigány, se árván esdő csalogány.

A földnek élő részei, kis elrejtett zenészei,

a gyökerek és a magok dalolnak, mint az angyalok!

A holt föld rajtuk zengi át el nem múló örök dalát.

A fákon át s a lombokon, mint hangszerem át, úgy oson az átlényegült föld dala, a csírák égő hajnala.

(Néma hegedűs)

Halál és temető:

Mint vén csősz guggol itt. Lesi a világ dolgait: a felhőket, a kis nyulat. az erdői és harangokat.

Szemében a földi jelek igazabb arcot öltenek. Levetve sallangos díszük, tisztán mutatják lényegük.

148