Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 2. szám - SZEMLE - Gál József: Kiss Tamás: Égő tűz
miért hull a lét planéta-távolokra? S miért van kettő, mikor több az egy? És ez a kérdéskomplexum folytatódik tovább a Csikók futásában is. Az a perc, ami még nem volt soha, az a miénk. — Hát nem csalunk, 7 * hogy élünk és hogy álmodunk, megöregszünk és meghalunk? S nem csalás a csikók futása? Kezünkben a virágos ág? Kék: ég a zöld lombok között? S a visszatűnő ifjúság? Az idézett költemények, azt hiszem, meggyőzően bizonyítják a költő stílusegyszerűségre való törekvését. Befejezésül szólni kell Kiss Tamás ars poeticájáról. A Zsoltár című versében költői programját így határozza meg: Nyugtalanul keresem a szót. A helyem, a Földön. Nem a p>énzt — az egyensúlyt, Nem, a támaszt — a harmóniát kutatom, a termő békét — nem a nyugalmat, a rendet — s nem a félelem-adta fegyelmet. Nékem a rend, az egyensúly kell, az, ami nélkül nem lehet — óh nem — de nem is szabad élni a földön. E programját kiszélesíti és egyúttal a XX. század költőinek feladatát is megjelöli az „Emberré lenni” című versében. Emígy: Így jött az ég a földre le! Ám most meg vívni nem mer, — habár fegyvert szőrit keze — de szűköl, fél az ember. Ha már nincsenek istenek, egek tüzébe fújva, költők, hát ti segítsetek emberré lenni újra. (Magvető, 1965.) Gál József 136
