Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 2. szám - SZEMLE - Németh József: Fodor András: Fordul az ég

Fodor András: Fordul az ég

Az olvasó fokozott érdeklődéssel veszi kezébe Fodor András új, negyedik kötetét. A Fordul az ég gondolati és esztétikai örömöket ígér az új magyar költészetben járatos verskedvelőknek. A ma harmincötéves költő egy évtizede megjelent első kötetét kedvező érdeklődés fogadta, s azóta megjárta Nyugat- Európát, Tengerek — dombok című kötetének tanúsága szerint nemcsak érdeklődő utazóként, hanem nagy élményeket szerző költőként is. A kaposmérői szülőházból előbb az ország határáig, majd Londonig, Oxfordig, a párizsi hangversenytermekig nyílt ki láthatára.

Üjabb kötete földrajzilag visszatérés a honi tájra, s gondolatilag talán kissé önmagába visszavonulás is. Burkolóján Egry József Badacsony-képe ringat a dunántúli táj hangulatába, finoman utalva arra a „nagyfokú igényességre és kulturáltságra” is, melyet a fülszöveg ígér.

S az olvasó nem is csalódik. Rokonszenves igényesség, a gondolat kifejezésének pontossága, hangulatteremtő erő jellemzi a kötet szinte minden versét.

Vonzó a tartalmi keret is. Az első vers „Az ifjúsághoz” szól. A költőnek érett és rangos, de embernek szerencsére még fiatal szerző kissé öreges pózzal, de követendő szenvedéllyel vall arról az érdeklődésről, szeretetről, mely a köny- nyű termetű, új hullámokban érkező fiatalokhoz fűzi. Az élet teljessége iránti igénye kapcsolja hozzájuk őt, az alig öregebbet, aki nem akar fejet hajtani a múlás törvényének:

én nem tudok megöregedni, én nem tudok lemondani.

Mohó vagyok, forgódom örökös vágyban.

(Az ifjúsághoz)

A kötet záróverse a Hűséget idézi. Mintha válasz is lenne az elsőre. A magányból, a reménytelenségből kiált hűséget az igazakhoz, a korábbi fiatalokhoz, akikkel együtt vállvetve járt maga is, s nem tudja elfogadni, „hogy szétesett a közös ifjúság”. Talán véletlenül, talán tudatosan került a kötet közepére „Az iskola udvara” c. vallomás gyermekkorának színhelyén. A kaposvári gimnázium azért is nő naggyá, mert:

Hűl a föld.

Elfordulnak az évek,

Az ifjúság kerete őriz, akár az örökélet.

(Az iskola udvara)

Nagyon keservesen megélt hűséget sejtünk, a múltba és jövőbe kapaszkodó, de a jelentől elforduló'érzelmet. E két vers pillére közé épül a kötet félszáznyi versének íve. Elgondolkoztató, felelősségből született, magas erkölcsi mércéjű versek ezek. Ivük magasabbra nyúlik, mint a korábbi kötetekben. Modernebbé vált, korszerűbb — ha tetszik: divatosabb — kifejezési forma, többet sejtető, tömörebb szerkesztésmód, mély gondolatokra utaló képek ... mind-mind a gazdagodást jelzik. Még az említett fülszöveg szokványosán dicsérő mondata is igaznak tűnik: „Űj vonás itt, hogy a tartózkodónak ismert költő egyre inkább felenged és pontos, szép, metszőén tiszta versekben vall önmagáról.”