Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 2. szám - HAZAI JEGYZETEK - Csikós József: Látogatás Horváth János műtermében

került a középfokú tanítóképzővel mint rajztanár. Jelenleg Szombathelyen él és a Tanítóképző Intézetben tanít. Megalakulása óta tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, a Képzőművészek Szövetsége területi megbízottja, számtalan megyei és közös tárlat résztvevője. Legjobb képei Vas megye Tanácsa dolgozó- szobáinak falait és a magánlakásokat díszítik. Alkotásaiban főleg falusi témákat dolgoz fel. Falusi emberek, házak, lovak, a parasztvilág életképei adják festői oeuvre-jét.

A látogató éppen ezért így fogalmazza meg első kérdését:

— Honnan ered ez a falu felé fordulás a Győrben, majd a győri évek után is városban élő fiatal művészben?

— Kisgyermekkoromtól városon nevelkedtem, Győrben. Anyám oda való. A nyarakat azonban apám rokonainál töltöttem. Már akkor megragadott a falu,

a természetesség, talán a különbség érzése mindennapos életem városa és a falu világa között. Apám falusi ember volt, s maga sohasem lett egészen városivá. Beléivódott a szótlanság, a természetes élet törvénye, lehetetlent nem ismerő vitalitása. Sokat mesélt ő is az „otthoni” életről, nem csoda hát, ha kedves nekem a cséplőgép búgása, ha ismerőseim a zajok, az emberek, gondjaikkal, örömeikkel együtt. Furcsa? Lehet, hogy romantika bennem. Folyvást visszatérő gondolatom egy kép (talán sorozat) megfestése. A falusi munka dicsérete lenne a címe. Sok minden megváltozott már a parasztember életében, de tudna-e nagyszerűbbet mondani pl. az őszi vetésnél? Optimista hit, a munka felelőssége, kitartó bizakodás — ha fogalmazni lehetne. A vetést aratásnak kell követnie. Máskülönben hogyan élnénk.

Már diákkorában izgatta a vonalak, formák törvénye, a képi megjelenítés, a hasonlóvá, mégis mássá formálás varázslata. Tanárai buzdítására Tóvári Tóth István vagongyári képzőművészkörében fejleszti tovább rajzkészségét, látáskultúráját. 1950-től mint a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, Hincz Gyula művésztanár irányításával végzi tanulmányait. A főiskola akkori tanterve, az általánosan erőltetett esztétikai követelmények, a képzőművészetben is elburjánzó seHORVÁTH JÁNOS: FEJ

126